Zuckerberg a bíróságon: mérföldkőperben vizsgálják, felelősek-e a közösségi platformok a fiatalok mentális károsodásáért

Mark Zuckerberg, a Meta elnök-vezérigazgatója Los Angelesben tanúskodott abban az esküdtszéki perben, amely a közösségi média fiatalokra gyakorolt káros hatásait állítja a középpontba. Az ügyet több beszámoló is „mérföldkőnek” és irányadónak (az amerikai jogi nyelvben: bellwether) nevezi: a döntés ugyanis hatással lehet a technológiai cégek ellen folyamatban lévő, hasonló logikájú perek százaira vagy akár ezreire. 

A felperes egy 20 éves nő, akit a bírósági iratokban KGM monogrammal azonosítanak (egyes tudósítások Kaley néven utalnak rá). Állítása szerint kilencévesen kezdett Instagramot használni, később kényszeres mintázat alakult ki nála, ami depresszióhoz, önsértéshez és öngyilkossági gondolatokhoz is hozzájárult. A kereset lényege nem pusztán az, hogy „túl sokat” használta az alkalmazásokat, hanem az, hogy a platformok tervezési megoldásai – a végtelen görgetés, az ajánlórendszerek és a visszajelzési mechanizmusok – szerinte tudatosan a minél hosszabb bent tartást szolgálták, különösen a fiatal felhasználóknál. 

Az alperesek között a Meta mellett a Google is szerepel a YouTube miatt. A TikTok és a Snapchat tulajdonosai a tárgyalás előtt peren kívül megegyeztek a felperessel, így a bíróságon érdemben a Meta és a Google védekezik. A tárgyalást több szülő is figyelemmel kísérte, akik saját történeteik alapján azt remélik, hogy „megfordul az ár” a Big Tech ellen: vagyis a bíróságok a jövőben szigorúbban értelmezik majd a platformok felelősségét. 

Zuckerberg vallomásának egyik visszatérő eleme a korhatár kérdése volt. A Meta vezetője többször hangsúlyozta: a Facebook és az Instagram szabályai szerint 13 év alatt nem lehet fiókot létrehozni. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy a korhatár betartatása technikailag és gyakorlatilag nehéz, mert sokan valótlan életkort adnak meg. A tárgyaláson előkerült egy Nick Clegg (a Meta korábbi vezető kommunikációs szereplője) által írt e-mail is, amely az életkori korlátozások érvényesítésének nehézségeit említi. 

A felelősség kérdésében Zuckerberg részben kifelé mutatott: több beszámoló szerint azt vetette fel, hogy az életkor-ellenőrzésben a mobilkészülékek gyártói – például az Apple – is nagyobb szerepet vállalhatnának. Ez a gondolat illeszkedik egy tágabb iparági vitába: hol húzódik a határ a platform, az operációs rendszer és a szülői felügyelet felelőssége között. A tudósítások megjegyzik, hogy az Apple a szabályozói nyomás erősödésével párhuzamosan vezetett be fejlesztőknek szánt életkor-biztosítási eszközöket, ami arra utal, hogy a technológiai ökoszisztéma szereplői is érzik a közelgő szigorítások irányát.

A felperes ügyvédje, Mark Lanier belső vállalati dokumentumokra támaszkodva igyekezett ellentmondásokat találni Zuckerberg korábbi nyilvános állításai és a Meta belső céljai között. Míg Zuckerberg a bíróságon tagadta, hogy a cég kifejezetten a fiatalkorúak „rászoktatására” tervezte volna a termékeket, addig a felperesi oldal szerint a dokumentumok azt mutatják: a fiatalabb korosztály („tweens”, azaz a tinédzserkor előtti 10–12 évesek) üzletileg is fontos célcsoport volt, és a felhasználói aktivitás növelése mérhető, követett célként jelent meg. 

Egy, a tárgyaláson hivatkozott e-mail-lánc (2015-ből) állítólag arról szólt, hogy Zuckerberg a platformon töltött idő 12 százalékos növelését sürgette. Más beszámolók szerint Zuckerberg elismerte: korábban valóban voltak időalapú célok, de a Meta azóta inkább a „hasznosság” irányába mozdult el. A védekezés lényege itt az, hogy a dokumentumok kiragadott értelmezése félrevisz, és a termékfejlesztési célok nem azonosak azzal, hogy a cég tudatosan kárt akart volna okozni. 

A perben külön hangsúlyt kaptak a vizuális hatásokkal dolgozó funkciók is. Szóba kerültek az arcvonásokat megváltoztató, szépség- és AR-filterek, amelyek a kritikusok szerint testképzavart erősíthetnek, különösen serdülőknél. A tárgyaláson elhangzott: a Meta egyes szakértői tiniknél tiltandónak tartottak bizonyos filtereket, mégsem született tartós tiltás. Zuckerberg e ponton a szabad önkifejezés és a lehetséges károk közti egyensúlyról beszélt, és azt állította: nem volt elég meggyőző bizonyíték ahhoz, hogy a „beszéd egy formáját” korlátozzák. 

A felperesi oldal ugyanakkor azt állítja, hogy a platformok addiktív logikája nem pusztán egyéni fegyelmezetlenség kérdése. A tárgyaláson idézett Meta-kutatások szerint a szülői felügyelet önmagában nem feltétlenül képes megakadályozni a kényszeres használatot, és a traumatikus élményeket átélt fiatalok sérülékenyebbek lehetnek a túlhasználattal szemben. Ezzel szemben a Meta jogi csapata a felperes nehéz gyerekkorát és korábbi mentális terheit említi lehetséges magyarázatként, és azt is állítja: a problémák egy része már a regisztráció előtt fennállhatott. 

A tárgyalásnak volt egy szimbolikus mellékszála is: a bíró figyelmeztette a jelenlévőket, hogy ne viseljenek Meta Ray-Ban okosszemüveget a tárgyalóteremben, és jelezte, hogy a szabály megsértése akár bírósági megvetést is maga után vonhat, illetve az esetleges felvételeket törölni kell. A jelenet – akár szándékoltan, akár véletlenül – ráerősített arra a benyomásra, hogy a technológiai cégek eszközei és a közintézmények szabályai egyre gyakrabban kerülnek közvetlen ütközésbe. 

A per tétje messze túlmutat egyetlen felperes történetén. A Meta befektetői figyelmeztetésben is jelezte: a fiatalok biztonságával kapcsolatos jogi viták érdemben befolyásolhatják a 2026-os pénzügyi eredményeket, és egyes ügyekben a lehetséges kártérítések nagyságrendje elérheti a több tízmilliárd dollárt. Közben a háttérben ott van az amerikai internetjog egyik sarokköve, a szövetségi törvény 230-as cikkelye (Section 230), amelyet a platformok korábban gyakran használtak a felelősség korlátozására – igaz, a mostani perek egy része éppen a termékdizájn és a „függőséget erősítő” megoldások felől próbálja megkerülni a klasszikus tartalomfelelősségi vitát. 

A közbeszédben egyre gyakrabban hangzik el a párhuzam a dohányiparral: több tudósítás „Big Tobacco-pillanatként” emlegeti a mostani eljárást. A hasonlat lényege nem az, hogy a közösségi média és a dohánytermék azonos lenne, hanem az, hogy a bíróságok előtt most először kerülhet olyan mélységben napirendre a terméktervezés, a belső kutatások és a vállalati ösztönzők szerepe, amely végül iparági szintű szabályozási és üzleti változásokat kényszeríthet ki. 

Hogy a per végül milyen ítélethez vezet, még nyitott kérdés. De az már most látszik: a közösségi platformok fiatalokra gyakorolt hatásáról szóló vita egyre kevésbé marad meg a szülői aggodalmak és szakértői jelentések szintjén, és egyre inkább a jogi felelősség, a kártérítési kockázat és a kötelező technológiai reformok terepére lép át.

Forrás:  Business Insider - eredeti cikk linkje: Parents hope the 'tide will turn' against Big Tech as Mark Zuckerberg takes the stand