Venezuela ismét Washington célkeresztjében
Venezuela neve évtizedek óta összeforrt a politikai instabilitással és a gazdasági összeomlással, miközben a felszín alatt a világ egyik legnagyobb olajvagyona húzódik meg. Az utóbbi időben azonban nemcsak a fekete arany, hanem az ország ásványkincsei is egyre nagyobb figyelmet kapnak, különösen Washingtonban. A kérdés már rég nem az, hogy mi történik Caracasban, hanem az, hogy ki fér hozzá azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek a 21. századi gazdaságot mozgatják.
Az Egyesült Államok politikájában új lendületet kapott az a gondolat, hogy Venezuela sorsa nem pusztán regionális ügy. Az energiapolitikai átrendeződés, a zöld átállás és a nagyhatalmi verseny együtt alakítják azt a szemléletet, amely szerint az ország stratégiai jelentősége ma talán nagyobb, mint valaha.
Venezuela a világ egyik legnagyobb bizonyított olajtartalékával rendelkezik, ám az energiapolitikai gondolkodás mára túllépett a hagyományos fosszilis forrásokon. A lítium, a ritkaföldfémek és más ipari ásványok kulcsszerepet játszanak az akkumulátorok, elektromos járművek és megújuló technológiák gyártásában. Ezekből a nyersanyagokból Venezuela szintén jelentős készletekkel bír.
Egy amerikai geopolitikai elemző szerint:
a 21. században nem az számít, kinek van több tankja, hanem az, ki ellenőrzi az energialáncokat.
Ebben a képletben Venezuela nem csupán problémás szomszéd, hanem potenciális nyersanyag-csomópont.
Az Egyesült Államok korábban szankciókkal próbálta elszigetelni a caracasi vezetést, részben politikai, részben gazdasági okokból. Ezek a lépések azonban nem hoztak gyors fordulatot, miközben más globális szereplők – köztük Kína és Oroszország – fokozatosan növelték jelenlétüket az országban.
Ez a folyamat Washingtonban aggodalmat keltett. A venezuelai olajmezők, bányák és infrastrukturális beruházások egyre inkább geopolitikai sakktáblává váltak, ahol nemcsak pénzről, hanem befolyásról is szó van.
Ha mi nem vagyunk ott, valaki más lesz
– hangzik el gyakran az amerikai stratégiai vitákban.
Miközben a nagyhatalmak az erőforrásokról vitáznak, Venezuela lakossága továbbra is súlyos gazdasági nehézségekkel küzd. Az infláció, az ellátási problémák és a kivándorlás mindennapos jelenség. A nyersanyag-gazdagság paradox módon nem hozott jólétet, inkább kiszolgáltatottságot teremtett.
Egy latin-amerikai közgazdász megfogalmazása szerint:
Venezuela tragédiája az, hogy minden megvan benne a fellendüléshez, mégis hiányzik az a politikai és intézményi stabilitás, amely ezt lehetővé tenné.
Ez a belső gyengeség teszi az országot különösen sebezhetővé a külső nyomással szemben.
A venezuelai kérdés ma már nem kizárólag ideológiai vita. Az energiaátmenet, a nyersanyag-éhség és a globális hatalmi egyensúly átalakulása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ország újra reflektorfénybe kerüljön. Az Egyesült Államok számára a dilemma az, miként lehet egyszerre érvényesíteni stratégiai érdekeit és elkerülni egy újabb elhúzódó geopolitikai konfliktust.
Venezuela nemcsak a múlt olajországa, hanem a jövő erőforrásainak egyik kulcsa is
– foglalja össze egy washingtoni szakértő.
Hogy ez a felismerés együttműködéshez vagy további feszültségekhez vezet-e, az a következő évek egyik nagy kérdése lesz.
Forrás: E&E News – eredeti cikk linkje: Oil, minerals and Trump’s blockbuster Venezuela takeover
Link másolása
