Újra eredménytelen az MH370 keresése: 12 év után is csak a kérdések maradtak

A malajziai közlekedési tárca és a balesetvizsgálati szervek legutóbbi közlései alapján ismét eredmény nélkül zárult a Malaysia Airlines MH370-es járatának megújított mélytengeri keresése. A Boeing 777-es 2014. március 8-án tűnt el Kuala Lumpurból Peking felé tartva, 239 emberrel a fedélzetén (227 utas és 12 fős személyzet). Az eltűnés azóta is a polgári repülés egyik legnagyobb, megoldatlan rejtélye: a gép fő roncsmezőjét és a fedélzeti adatrögzítőket nem találták meg, így a történtek rekonstruálása mindmáig csak részben lehetséges. A mostani kutatást az Ocean Infinity nevű tengeri robotikai vállalat végezte, amely korábban is részt vett a keresésben. A megállapodás lényege, hogy a cég csak akkor kap díjazást, ha érdemi találat születik: a „no-find, no-fee” konstrukció szerint 70 millió dollár járna a roncs megtalálása esetén. A megújított művelet egy új, mintegy 15 ezer négyzetkilométeres területre fókuszált a déli Indiai-óceánban, vagyis arra a térségre, amelyet a korábbi elemzések és feltételezések alapján továbbra is a legvalószínűbb helyszínként tartanak számon. A malajziai Air Accident Investigation Bureau (AAIB) tájékoztatása szerint a keresés két fázisban zajlott, de eddig nem hozott olyan eredményt, amely megerősítené a roncs pontos helyét. Az egyik közlés szerint 28 nap alatt körülbelül 7 571 négyzetkilométernyi tengerfeneket vizsgáltak át, miközben az időjárási és tengeri körülmények is hátráltatták a munkát. A legutóbbi szakasz január 23-án zárult le, és a hatóságok hangsúlyozták: nem került elő olyan lelet, amely áttörést jelentene. 

A történet egyik állandó eleme, hogy a technológiai fejlődés és az új elemzési módszerek időről időre reményt adnak a folytatásra, ugyanakkor a mélytengeri kutatás fizikai korlátai változatlanul szigorúak. A déli Indiai-óceán érintett része távoli, a tengerfenék domborzata összetett, a mélység és az áramlások pedig nemcsak a keresést, hanem a lehetséges roncsmező állapotát is befolyásolhatják. Mindez magyarázza, miért fordulhat elő, hogy még jelentős erőforrások mozgósítása mellett is csak korlátozott területeket lehet átvizsgálni egy-egy szezonban. 

A hozzátartozók ugyanakkor egyre türelmetlenebbek. A családokat képviselő Voice 370 csoport a szerződés meghosszabbítását és a keresés folytatását sürgeti, sőt más cégek bevonását is felvetette. A nyomásgyakorlás érthető: a bizonytalanság 12 éve tart, és a lezáratlanság nemcsak érzelmi, hanem jogi és intézményi értelemben is következményekkel jár. A családok számára a roncs megtalálása nem pusztán szimbolikus: a feketedobozok és a roncsmező vizsgálata adhatna esélyt arra, hogy a balesetvizsgálat a jelenleginél szilárdabb tényalapra kerüljön.

Külön feszültségforrás a kommunikáció kérdése. A kínai utasok hozzátartozói a 12. évforduló környékén nyílt levélben bírálták az információhiányt és a pszichológiai támogatás elmaradását; levelüket Anwar Ibrahim malajziai miniszterelnöknek címezték. A beszámolók szerint azt is jelezték, hogy január közepe óta nem kaptak érdemi tájékoztatást a keresés állásáról. A családok a kínai külügyminisztériummal is egyeztetést terveznek, majd a pekingi malajziai nagykövetségen adják át a levelet. Ez a diplomáciai dimenzió emlékeztet arra, hogy az MH370 nem csupán malajziai belügy: a fedélzeten több ország állampolgárai utaztak, így a felelősség és az elvárások is nemzetközi térben jelennek meg. A malajziai oldalról nézve a „no-find, no-fee” modell egyszerre tűnik racionálisnak és kockázatosnak. Racionális, mert a közpénzek terhelése korlátozott, és a vállalat érdekeltsége erős a sikerben. Kockázatos, mert a keresés folytonossága könnyen megtörhet: ha a cég más munkára vezényli át a hajót, vagy a szezonális időjárás romlása miatt szünetel a kutatás, a lendület és a logisztikai felkészültség is elvész. A mostani helyzetben épp ez látszik: a hajót más feladatra irányították, miközben a közelgő téli időszak várhatóan kedvezőtlenebb tengeri viszonyokat hoz, ami szűkíti a folytatás reális időablakát. 

A közös nevező a forrásokban az, hogy a keresés ismét nem hozott kézzelfogható eredményt, és a családok a folytatást sürgetik. A hangsúlyok azonban eltérnek: míg az egyik beszámoló inkább a szerződéses és pénzügyi keretekre, valamint a folytatás technikai-időjárási akadályaira helyezi a hangsúlyt, addig a másik a hozzátartozók információhiány miatti elégedetlenségét és a diplomáciai lépéseket emeli ki. A két nézőpont együtt adja ki a teljes képet: a kutatás egyszerre mérnöki-logisztikai feladat és társadalmi bizalmi kérdés. Az MH370 ügye azért is különösen érzékeny, mert a modern repülésről alkotott közbizalmi kép egyik alapja a visszakövethetőség: ha történik valami, a rendszernek elvileg képesnek kell lennie megmondani, mi és miért történt. A 12 éve tartó bizonytalanság ezzel a várakozással ütközik, és időről időre felveti a kérdést, mennyire áll készen a nemzetközi repülésbiztonsági és kutatás-mentési infrastruktúra a szélsőséges, óceáni környezetben bekövetkező eltűnések kezelésére. A következő hónapok kulcskérdése az lesz, hogy Malajzia meghosszabbítja-e az Ocean Infinityvel kötött megállapodást, illetve nyit-e más szereplők bevonása felé. A családok számára a tét a lezárás esélye, a hatóságok számára pedig az, hogy a keresés folytatása arányban áll-e a várható eredménnyel és a politikai-társadalmi elvárásokkal. Egyelőre azonban a legfontosabb tény változatlan: a déli Indiai-óceán mélyén továbbra sincs meg az a bizonyíték, amely pontot tehetne a modern légiközlekedés egyik legnagyobb rejtélyének végére.

Forrás: Independent - eredeti cikk linkje:  Malaysia airlines flight 370: Update on new search as families mark 12 years since disaster