Nemzeti Faültetés Napja: közel 200 ezer új fa került a földbe, rekordot döntött az országos akció

Országszerte látványos méretet öltött az idei Nemzeti Faültetés Napja: a szervezők közlése szerint március 1-jén közel 200 ezer facsemete került a földbe, mintegy 200 helyszínen. A kezdeményezéshez nagyjából 150 szervezet csatlakozott, és körülbelül 10 ezer aktív résztvevő dolgozott a telepítéseken. A számok azért is figyelemre méltók, mert a beszámolók alapján a mostani teljesítmény megduplázta az eddigi rekordév ültetésszámát, vagyis a program néhány év alatt országos léptékű, szervezetten működő akcióvá nőtte ki magát. A faültetés ugyanakkor nem pusztán „egy napos” esemény: a kezdeményezés egyik hangsúlyos eleme, hogy a résztvevők legalább három év gondozást vállalnak. Ez a vállalás a gyakorlatban sokszor többet jelent a szimbolikus ültetésnél, hiszen a csemeték túlélési aránya nagymértékben múlik az első évek öntözésén, védelmén és a helyi közösségek kitartásán. A programhoz kapcsolódva 40 ponton összesen 40 ezer, ingyenesen igényelhető erdészeti facsemetét is kiosztottak, ami a szervezők szerint egyszerre könnyítette meg a csatlakozást és terelte a figyelmet a hosszabb távú felelősségre. 

A kezdeményezés motorja a 10 millió Fa Alapítvány, amely a naphoz kapcsolódóan bemutatta a „népligeti kiáltvány” tíz pontját is. A dokumentum központi állítása, hogy a természetpolitikának önálló, elsőbbséget élvező területként kellene megjelennie a nemzetstratégián belül. Ez a megközelítés túlmutat a faültetésen: azt a kérdést veti fel, hogy a környezeti szempontok mennyire képesek ténylegesen irányt szabni a fejlesztési döntéseknek, a területhasználatnak vagy akár a településtervezésnek. A kiáltvány üzenete ebben az értelemben nemcsak civil felhívás, hanem egyfajta szakpolitikai igénylista is: a természetvédelem és a klímaalkalmazkodás ne kiegészítő elem legyen, hanem kiindulópont. A program szervezeti hátterét jelzi, hogy pályázati keret is társult hozzá: a közlések szerint 19 millió forintos keretből 24 nyertes projekt indulhatott el. A faültetések között voltak kifejezetten nagy volumenű vállalások is: a legtöbb ültetést a Krisna Völgy ajánlotta fel, 55 ezer fás erdőtelepítéssel. Emellett több helyszínen célzott, szakmailag tervezett telepítések valósultak meg: Zala vármegyében, Pölöskefőn például 6 hektáron, 15 fafajból álló kemény lombos tölgyest telepítettek. Tápióbicskén pedig EU-támogatású erdőrestauráció zajlott nemzetközi együttműködésben, öt ország részvételével, ami arra utal, hogy a hazai erdő- és tájhelyreállítási törekvések egyre inkább illeszkednek európai programokhoz és módszertanokhoz.

A nagyszámú ültetés mellett a kezdeményezés társadalmi oldala is látványos: a faültetés sok helyen közösségi eseménnyé vált, ahol intézmények, családok, helyi szervezetek és önkéntesek dolgoztak együtt. Ennek egyik kézzelfogható példája a Celldömölki Városi Általános Iskola udvarán tartott ültetés, ahol a 7–8. évfolyamos diákok osztályonként 4–5 fős csoportokban vettek részt a munkában, pedagógusok és a szülői munkaközösség képviselőinek segítségével. Az iskola beszámolója szerint az esemény nevelési szempontból is értékes volt: erősítette a fenntarthatóság iránti elköteleződést és a közösségi összetartozást. A celli példa azért is érdekes, mert a részt vevő osztályok „örökbefogadóként” a fák gondozásában is szerepet vállalnak. Ez a modell – amikor egy közösség nemcsak elültet, hanem „gazdája” is lesz a növénynek – a környezeti nevelés egyik leghatékonyabb eszköze lehet: a gyerekek számára a természet nem elvont fogalom, hanem konkrét felelősség és mindennapi tapasztalat. Hosszabb távon pedig az ilyen programok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fenntarthatóság ne kampányszerű üzenetként, hanem gyakorlati készségként épüljön be a helyi közösségek működésébe. 

A rekorddöntő számok ugyanakkor óhatatlanul felvetik a minőség kérdését is: nem mindegy, hová, milyen fajösszetételben és milyen célokkal kerülnek a fák. A Pölöskefőn telepített, több fafajból álló kemény lombos tölgyes vagy a Tápióbicskén zajló erdőrestauráció azt jelzi, hogy a program egy része kifejezetten ökológiai szempontok mentén szerveződik, nem csupán zöldfelület-növelésként. Ezzel együtt a hosszú távú eredményesség kulcsa a gondozás, a helyi víz- és talajviszonyokhoz illeszkedő fajválasztás, valamint az, hogy a telepítések mennyire illeszkednek a tájhasználat egészébe. A Nemzeti Faültetés Napja így egyszerre közösségi mozgósítás és szakpolitikai üzenet: a klímaváltozás és a biodiverzitás-csökkenés korszakában a fák szerepe felértékelődik, de a faültetés önmagában nem csodaszer. A mostani akció ereje abban áll, hogy országos léptékben képes volt sok szereplőt egy cél mögé állítani, és közben a felelősséget is hangsúlyozta: a csemete nem „kész” eredmény, hanem egy többéves vállalás kezdete. Ha ez a szemlélet tartósan megmarad, a rekord nemcsak egy napi statisztika lesz, hanem egy hosszabb távú, mérhető környezeti és közösségi befektetés alapja.

Forrás: Délmagyar - eredeti cikk linkje: Kétszázezer fát ültettek el a Nemzeti Faültetés Napján