Kiszivárgott az Európai Bizottság új migrációs terve: gyorsabb visszaküldések, erősebb határvédelem

A tervezet hat prioritást sorol fel. Ezek: a „migrációs diplomácia” erősítése; a külső határvédelem és határigazgatás fejlesztése; a menekültügyi rendszer működésének átalakítása; a visszaküldések (visszatoloncolások) felgyorsítása; a legális munkavállalási csatornák bővítése; valamint az uniós források célzottabb felhasználása. A felsorolás önmagában is jelzi, hogy a Bizottság a következő ciklusban a migráció kezelését egyszerre kívánja „külsővé” tenni (harmadik országok bevonásával) és „technikaibbá” alakítani (digitális rendszerekkel és szorosabb koordinációval).

A kiszivárgott szöveg egyik legmarkánsabb eleme a visszaküldések felpörgetése. A Bizottság a tervezet szerint gyorsabb eljárásokat és szorosabb uniós koordinációt szeretne, ami arra utal: Brüsszel a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb gyengeségének azt tartja, hogy a jogerősen elutasított kérelmezők jelentős része végül nem hagyja el az EU területét. A visszaküldések hatékonysága régóta vitapont a tagállamok között, mert egyszerre jogi, diplomáciai és végrehajtási kérdés: a kiutasításokhoz együttműködés kell a származási vagy tranzitországokkal, miközben az uniós jogállami és alapjogi garanciák is korlátokat szabnak.

A tervezet újra előveszi a „return hubok” ötletét is. A koncepció lényege, hogy a visszaküldésre váró, elutasított kérelmezők ügyeit – bizonyos formában – az EU-n kívüli helyszíneken, harmadik országok bevonásával kezelnék. A javaslat politikailag érzékeny: támogatói szerint tehermentesítheti a tagállamokat és növelheti a visszaküldések arányát, kritikusai viszont attól tartanak, hogy a felelősség kiszervezése jogbizonytalanságot és ellenőrizhetőségi problémákat hozhat, különösen ott, ahol az emberi jogi garanciák gyengébbek.  

A másik hangsúlyos pillér a külső határvédelem és a határigazgatás digitalizálása. A tervezet nagy informatikai rendszerek, mesterséges intelligencia és kiterjesztett megfigyelési eszközök alkalmazásával számol. Ez illeszkedik az EU hosszabb távú trendjéhez: a schengeni térség fenntartása mellett a belépések és mozgások ellenőrzését egyre inkább adatvezérelt, interoperábilis rendszerekre bíznák. A technológiai fordulat ugyanakkor új kérdéseket nyit: hol húzódik a határ a hatékony ellenőrzés és a túlzott adatgyűjtés között, milyen garanciák védik a téves azonosítás áldozatait, és ki viseli a felelősséget, ha automatizált döntéstámogató rendszerek hibáznak. 

A stratégia élére a tervezet a „migrációs diplomáciát” helyezi. A Bizottság vízum-, kereskedelmi és támogatási eszközökkel ösztönözné a harmadik országokat arra, hogy fogadják vissza saját állampolgáraikat, illetve – a szöveg alapján – akár uniós menedékjogi eljárások lefolytatásában is vállaljanak szerepet. Kiemelt partnerként Tunézia, Egyiptom és Jordánia szerepel, de a tervezet Szíriával és Afganisztánnal is szorosabb együttműködést vetít előre. Ez a megközelítés a 2015 óta formálódó uniós gyakorlat folytatása: a migráció kezelését részben külpolitikai és fejlesztéspolitikai eszközökkel próbálják befolyásolni. 

A harmadik országokra építő modell azonban kétélű. Egyrészt pragmatikus válasz lehet arra, hogy az EU önmagában korlátozottan tudja befolyásolni a migrációs útvonalakat és a visszafogadási hajlandóságot. Másrészt a partnerországok belpolitikai stabilitása, jogállami helyzete és alkupozíciója könnyen az EU sebezhetőségévé válhat: ha egy kormány a migrációt tárgyalási eszközként használja, az uniós döntéshozók mozgástere beszűkülhet.

A tervezet intézményi változásokat is előrevetít. 2026-ra az EU Menekültügyi Ügynökség (EUAA) mandátumának felülvizsgálatát irányozza elő, és hasonló jellegű változásokat vetít előre a Frontex és az Europol esetében is. Ez arra utal, hogy a Bizottság a végrehajtó kapacitások erősítésében látja a következő évek egyik kulcsát: nemcsak szabályokat alkotni, hanem a tagállami rendszerek közötti együttműködést és operatív jelenlétet is mélyíteni. 

A politikai háttér sem elhanyagolható. A tervezet szerint a Tanács már elfogadta az új visszatérési szabályokkal kapcsolatos álláspontját, a parlamenti tárgyalások azonban még hátra vannak. Vagyis a következő időszakban várhatóan éles viták jönnek arról, milyen gyorsan és milyen garanciákkal lehet visszaküldeni az elutasított kérelmezőket, illetve mennyire lehet a menedékjogi eljárások egy részét EU-n kívüli együttműködésekhez kötni. A kiszivárgott dokumentum alapján ugyanakkor az is látszik: a tagállamok többsége politikailag inkább a „keményebb” megközelítés felé mozdult, részben a belpolitikai nyomás, részben a 2015 óta vissza-visszatérő migrációs hullámok tapasztalatai miatt.

Összességében a tervezet egy olyan uniós irányt rajzol fel, amely a menekültügyet és a migrációt kevésbé humanitárius, inkább kormányzási és végrehajtási kérdésként kezeli: gyorsabb visszaküldések, erősebb határigazgatás, több technológia és több külső partner bevonása. A februári hivatalos bemutatóig még változhat a szöveg, de a kiszivárgott prioritások alapján a vita lényege aligha: a kérdés inkább az lesz, hogy a hatékonyságot célzó szigorítások mellé milyen átláthatósági és jogi garanciák épülnek be, és mennyire tud az EU egységesen fellépni egy olyan témában, amely egyszerre belpolitikai, külpolitikai és társadalmi feszültségeket is hordoz.

Forrás: Protfolio– eredeti cikk linkje: Leleplezték az Európai Bizottság migrációs tervét – kőkemény változásra számíthatnak a tagállamok