Kína–EU kettős nyomása alatt – hogyan lavíroz a magyar diplomácia?

EU-integráció és belső feszültségek: a politikai keret adott

Magyarország külpolitikájának első számú kerete az Európai Unió. A kereskedelem 75 százaléka uniós piacokra megy, a jogi környezet jelentős része Brüsszelből érkezik, és a politikai döntéshozatal is mélyen integrált. A Financial Times elemzése szerint az EU hibája lenne figyelmen kívül hagyni, hogy a közép-európai tagállamok – köztük Magyarország – egyre nagyobb önállóságra törekszenek bizonyos stratégiai ügyekben, de a gazdasági függés határt szab a mozgástérnek. A magyar diplomácia EU-n belüli helyzete így sajátos paradoxon: politikailag gyakran konfrontatív, gazdaságilag viszont mélyen integrált. Ez a kettősség az elmúlt évek brüsszeli vitáiban – jogállamiság, költségvetés, külpolitikai állásfoglalások – jól látható volt. A kérdés az, hogy a magyar külpolitika mennyire tudja úgy érvényesíteni különutas pozícióit, hogy közben ne sérüljenek az uniós gazdasági érdekek.

Kína mint gazdasági motor – kockázat és lehetőség egyszerre

Kína szerepe a magyar külpolitikában az elmúlt tíz évben új dimenziót kapott. A The Economist elemzése szerint a kínai–kelet-európai kapcsolatok stratégiája Peking számára régóta világos: a közép-európai térség hídfő Európa felé. Magyarország ebben a térben kulcsszereplővé vált a kínai beruházások miatt: akkumulátorgyárak, elektromobilitási fejlesztések, logisztikai és ipari beruházások, amelyek hosszú távra kötik a magyar gazdaságot a kínai értékláncokhoz. A diplomáciai kérdés itt nem az, hogy jó-e a kínai tőke – a magyar gazdasági növekedés szempontjából egyértelmű előnyökkel jár. A valódi kérdés az, hogy mekkora politikai függőséget jelenthet a kínai jelenlét hosszú távon, és hogyan lehet ezt összehangolni az EU Kína-politikájával, amely egyre inkább a „de-risking”, vagyis a kockázatcsökkentés irányába mozdul. Magyarország számára a kihívás tehát az, hogy a kínai befektetések előnyeit kihasználja, miközben nem sodródik bele egy stratégiai függőségbe.

Geopolitikai blokkosodás: két oldal között, saját utak keresésével

A globális geopolitika gyorsan blokkokba rendeződik: az USA–EU tengely és a kínai befolyási övezet között egyre élesebben húzódik meg az a választóvonal, amelyhez a kisebb államoknak viszonyulniuk kell. Magyarország számára e kettős blokkosodás új diplomáciai helyzetet teremt. Az Egyesült Államok a NATO-n keresztül továbbra is a legfontosabb biztonsági szövetséges, miközben az EU a fő gazdasági védőháló. Ezzel párhuzamosan a magyar diplomácia Kína felé épít gazdasági együttműködést, amelyet sokszor stratégiai nyitásként értékel. A kihívás az, hogy a háromszög mindhárom csúcsa más irányba húzza a külpolitikát. A magyar diplomácia azonban következetesen törekszik arra, hogy ne kelljen választania: az álláspont szerint az ország akkor jár jól, ha „minden irányban tud kapcsolódni”. A kérdés az, mennyire tartható fenn ez az egyensúly egy világban, ahol a nagyhatalmak egyre kevésbé tolerálják a kettős kötődéseket.

Gazdasági érdekek vs. geopolitikai lojalitás – a magyar modell lényege

A magyar diplomácia az elmúlt évtizedben egy sajátos stratégiai modellt alakított ki: a nyugati biztonsági és intézményi keretek mellett keleti gazdasági nyitást valósított meg. Ez a kettősség a gyakorlatban működőképes volt addig, amíg a globális rendszer viszonylag stabil maradt. A blokkosodás azonban új helyzetet teremt: a nyugati szövetségesek egyre inkább elvárják, hogy a tagállamok világosabban pozícionálják magukat Kínával és Oroszországgal szemben. Magyarország ezért időről időre kritika célpontjává válik – például miatt, hogy túl nyitott a kínai technológiai cégekre (Huawei), vagy mert markánsan eltér az EU külpolitikai álláspontjától bizonyos ügyekben. A magyar diplomácia erre azt a választ adja, hogy a nemzeti érdek megköveteli a többirányú kapcsolatot – és hogy a geopolitikai hűség nem jelenthet gazdasági beszűkülést.

Merre tovább? – A mozgástér beszűkül, de nem tűnik el

A következő évek kulcskérdése az, hogy Magyarország hogyan tudja megtartani mozgásterét egy egyre keményebben polarizálódó világban. Rövid távon a gazdaságpolitika diktál: az elektromobilitás, az akkumulátorgyártás és a beszállítói láncok miatt Kína továbbra is stratégiai partner marad. Ugyanakkor az EU-s szabályozási környezet és a kereskedelempolitikai feszültségek miatt Magyarországnak egyre kevesebb tere marad a nagyhatalmi versenyben való „különutas” mozgásra. A magyar diplomácia feladata így az, hogy úgy őrizze meg a többirányú kapcsolat politikáját, hogy közben ne veszítse el az EU politikai és gazdasági bizalmát. A mozgástér tehát nem tűnik el – de sokkal szűkebb lesz, mint korábban.