Ittas baleset Veszprémnél, majd vesztegetési kísérlet: jogerős ítélet született a 37 éves nő ügyében

Egy közlekedési baleset önmagában is súlyos figyelmeztetés: a volán mögötti rossz döntések pillanatok alatt veszélybe sodorhatnak másokat. Ha azonban a balesetet követően az érintett megpróbálja „rendezni” a helyzetet az intézkedő hatósággal, az már nem pusztán közlekedési, hanem jogállami kérdés is. A Veszprémi Törvényszék most jogerős döntést hozott egy olyan ügyben, amelyben az ittas vezetés gyanúja és a rendőrök megvesztegetésének kísérlete egyszerre jelent meg. 

A rendelkezésre álló beszámolók szerint a 37 éves nő 2024. november 23-án késő este Veszprém felől Gyulafirátót irányába haladt Opel Corsájával. Egy körforgalomnál elveszítette az uralmát a jármű felett, és a járdaszigeten lévő, gyalogosokat védő korlátnak ütközött. A helyszínre érkező rendőrök ittas vezetés gyanúja miatt szondáztatni akarták. A történet itt fordult át a „klasszikus” ittas vezetés gyanújától egy másik, különösen érzékeny területre. A nő a beszámolók szerint nem volt hajlandó szabályosan teljesíteni a szondáztatást: a próbákat szabálytalanul végezte, illetve nem úgy fújta meg a készüléket, ahogyan az eljárás megköveteli. A rendőri intézkedés során pedig pénzt ajánlott azért, hogy eltekintsenek a szondáztatástól, majd később azért is, hogy ne vigyék vérvételre.

A rendőrök a vesztegetési kísérletet visszautasították, és a nőt a veszprémi kórházba vitték vérvételre. A bírósági eljárásban elhangzott az is, hogy a nő a vezetés előtt legalább egy üveg bort ivott – ez a részlet azért fontos, mert rávilágít arra, hogy nem „határeset” jellegű alkoholfogyasztásról, hanem a vezetési képességeket nagy valószínűséggel érdemben befolyásoló mennyiségről lehetett szó. 

A Veszprémi Törvényszék végül hivatali vesztegetés bűntette miatt jogerősen 1 év 3 hónap börtönbüntetésre ítélte a nőt, a büntetés végrehajtását azonban 2 évre felfüggesztette. A beszámolók egybehangzóan kiemelik: a bíróság a döntésben nem tiltotta el a vezetéstől. 

Az ügy több szempontból is tanulságos. Az egyik a közlekedésbiztonsági dimenzió: az ittas vezetés továbbra is a legsúlyosabb kockázati tényezők közé tartozik, mert nemcsak a reakcióidőt és a döntéshozatalt rontja, hanem a kockázatérzékelést is torzítja. A körforgalmak és a járdaszigetek környéke ráadásul eleve olyan útszakasz, ahol a figyelmetlenség vagy a rossz sebességválasztás gyorsan balesethez vezethet – itt pedig a gyalogosvédő korlát sérülése azt is jelzi, hogy a történet könnyen végződhetett volna személyi sérüléssel.

A másik tanulság a hatósági eljárásokba vetett bizalom kérdése. A rendőrök megvesztegetésének kísérlete nem egyszerűen „ügyeskedés”: a jogrend szempontjából a közfeladatot ellátó személyek befolyásolására irányuló cselekmény, amely azt a célt szolgálná, hogy a szabályok ne mindenkire egyformán vonatkozzanak. Éppen ezért a vesztegetési kísérletek társadalmi megítélése általában szigorú, és a hatóságok következetes fellépése – a beszámolók szerint itt is ez történt – kulcsfontosságú a rendszer hitelességéhez. 

A jogerős ítélet ugyanakkor felvet kérdéseket is, különösen a laikus közvélemény számára. A felfüggesztett szabadságvesztés a magyar büntetőjogban gyakori eszköz: a bíróság ilyenkor azt üzeni, hogy a cselekmény súlyos, de a terhelt személyi körülményei, előélete, a cselekmény jellege vagy más tényezők alapján van esély arra, hogy a büntetés „fenyegetése” önmagában visszatartó erő legyen. A két évre felfüggesztett 1 év 3 hónap börtön tehát nem felmentés, hanem feltételes jellegű lehetőség: ha a próbaidő alatt újabb bűncselekmény történik, a korábbi büntetés végrehajtása is reálissá válhat. 

A vezetéstől eltiltás elmaradása viszont sokakban kelthet hiányérzetet, különösen egy olyan ügyben, ahol a bíróságon elhangzott alkoholfogyasztás mértéke és a baleset ténye is ismert. Fontos ugyanakkor látni, hogy a most ismertetett jogerős döntés a vesztegetés bűntettére vonatkozott; a közlekedési jogkövetkezmények (például eltiltás, járművezetést érintő szankciók) az eljárások szerkezetétől és a konkrét vádpontoktól függően külön is megjelenhetnek, illetve a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozhatnak. A nyilvánosság számára mindenesetre ez az a pont, ahol a „büntetés arányossága” körüli vita rendszerint elindul. 

Az eset összességében két, egymást erősítő kockázatra mutat rá: az ittas vezetésre mint közvetlen életveszélyt hordozó magatartásra, és a hatósági intézkedés befolyásolásának kísérletére mint a közbizalom erózióját okozó cselekményre. A veszprémi ügyben a rendőrök visszautasították a pénzajánlatot, a vérvétel megtörtént, a bíróság pedig jogerős ítéletet hozott. A történet így végül nemcsak egy balesetről szól, hanem arról is, hogy a szabályok érvényesítése – különösen a közlekedésben – akkor működik, ha a helyszíni intézkedéstől a bírósági döntésig következetes marad a rendszer.

Forrás: Origo - eredeti cikk linkje: Nem akarta megfújni a szondát, inkább megvesztegette volna a rendőröket egy veszprémi nő