HRW-jelentés: sok magyar nyugdíjasnak ma már alapvető szükségletek között kell választania

A Human Rights Watch (HRW) szerdán közzétett jelentése kemény képet fest a magyar nyugdíjasok egy részének mindennapjairól: a szervezet szerint sok idős ember olyan alacsony összegű ellátásból él, hogy rendszeresen alapvető szükségletek között kell választania. A jelentés visszatérő állítása, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási és nyugdíjrendszeri keretek nem garantálják maradéktalanul az idősek szociális biztonsághoz és megfelelő életszínvonalhoz való jogát – különösen az elegendő élelmiszerhez, a szükséges gyógyszerekhez, valamint a lakhatáshoz és fűtéshez kapcsolódó költségek fedezéséhez. 

A HRW érvelésének egyik pillére jogi: emlékeztet arra, hogy Magyarország részese a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának (ENSZ, 1966), amely 1976 óta a magyar jogrend része. A szervezet értelmezése szerint ebből olyan állami kötelezettségek következnek, mint a szociális biztonság biztosítása, a megfelelő életszínvonalhoz való jog érvényesítése és „az elérhető legmagasabb egészségügyi állapothoz” való hozzáférés elősegítése. A HRW ebből a keretből vezeti le, hogy a nyugdíjasok megélhetési válsága nem pusztán szociálpolitikai kérdés, hanem jogi és intézményi felelősség is.

A jelentés több hivatalos adatot is idéz a helyzet érzékeltetésére. Eszerint 2024 végéig mintegy 2 millió ember részesült öregségi nyugdíjban, és több mint kétharmaduk a havi bruttó minimálbér (a jelentésben szereplő adat szerint 266 800 forint) alatti nyugdíjat kapott. A HRW azt is kiemeli, hogy csaknem egynegyedük a hivatalos szegénységi küszöb alatti ellátásban részesült; egy másik idézett adat szerint 471 ezer fő tartozott ebbe a körbe. A KSH-adatok alapján a 65 év felettiek szegénységi kockázata 2018 és 2023 között 6,3%-ról 16,1%-ra nőtt, az idős nők körében pedig közel egyötöd érintett. 

A számok mögé emberi történeteket is tesz a HRW: a jelentés idéz például egy 90 éves nőt Jász-Nagykun-Szolnok megyéből, aki úgy fogalmazott, „az ember csak próbál túlélni”, és igazságosabb nyugdíjrendszert sürgetett. A szervezet módszertana szerint 2025 októberében és novemberében 45, alacsony összegű nyugdíjból élő emberrel készítettek interjúkat; ezekből a beszámolókból rajzolódik ki az a mindennapi dilemmaként leírt helyzet, amikor a pénz egyszerre nem elég ételre, gyógyszerre és rezsire. 

A HRW a romló megélhetési helyzetet tágabb gazdasági folyamatokba is beágyazza. A jelentés összeköti a nyugdíjasok terheinek növekedését a 2018-tól erősödő, 2022–2023-ban megugró inflációval, valamint az élelmiszerárak kiemelkedő emelkedésével. Ebben a környezetben a fix vagy lassabban alkalmazkodó jövedelmek – különösen az alacsony nyugdíjak – gyorsan veszíthetnek vásárlóerejükből, miközben a nyugdíjas háztartások kiadásain belül az élelmiszer és a rezsi aránya jellemzően magas.

A jelentés egyik központi állítása, hogy a problémák nem kizárólag az inflációból fakadnak, hanem rendszerszintű okok is erősítik őket. Négy ilyen tényezőt emel ki. Az első, hogy a nyugdíj nagyrészt a korábbi keresetekhez kötött, ezért a korábban – például a 1990-es években vagy a 2000-es évek elején – nyugdíjba vonulók gyakran tartósan alacsonyabb ellátást kapnak, mint a későbbi kohorszok. A második, hogy a minimálbérre történő bejelentés gyakorlata sokaknál a ténylegesnél alacsonyabb nyugdíjat eredményez, ami különösen azoknál üt vissza, akik életük során részben informálisan dolgoztak. A harmadik, hogy 2011 óta a nyugdíjemelés kizárólag az inflációhoz kötött, így a bérek emelkedése nem épül be automatikusan a nyugdíjakba; a HRW szerint ez a 2010-es évek második felében a bérek és nyugdíjak eltávolodásához, „szakadék” kialakulásához vezetett. A negyedik tényező a nemek közötti különbség: a nők alacsonyabb átlagkeresete, a gyermeknevelés miatti munkakiesés, valamint a hosszabb várható élettartam miatt körükben nagyobb az időskori elszegényedés kockázata. 

A HRW kritikája nemcsak diagnózis, hanem javaslat is: a szervezet sürgős nyugdíjfelülvizsgálatot, a legalacsonyabb nyugdíjak emelését és a nyugdíjak közötti egyenlőtlenségek csökkentését kéri. A jelentésben megszólaló Kartik Raj szerint az olyan eszközök, mint az élelmiszer-utalványok vagy egy gyorsan bevezetett plusz havi nyugdíj inkább „szépségtapasz” jellegűek: átmenetileg enyhíthetnek, de nem rendezik a rendszer alapvető feszültségeit.

A HRW ugyanakkor konkrét kormányzati lépéseket is megemlít: a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetését 2020-tól, a 14. havi nyugdíj első negyedének említését, valamint a 2025 júliusában bejelentett egyszeri 30 ezer forintos élelmiszer-utalványt. A jelentés szerint több érintett úgy látta, hogy az egyszeri juttatásnál kiszámíthatóbb segítség lenne, ha a támogatás tartósan beépülne a nyugdíj összegébe. A szervezet az ár- és árréskorlátozásokkal kapcsolatban is szkeptikus: értékelése szerint a hatékonyságot rontotta, hogy a szabályozáson kívüli termékek ára közben emelkedett, így a teher egy része átterelődhetett más fogyasztási tételekre. 

A jelentés politikai vitákon túlmutató kérdést is felvet: milyen módon lehet egy gyorsan öregedő társadalomban úgy fenntartani a nyugdíjrendszer pénzügyi stabilitását, hogy közben a legalacsonyabb ellátások ne sodorjanak tömegeket megélhetési bizonytalanságba. A HRW álláspontja szerint a jelenlegi eszköztár – különösen, ha egyszeri juttatásokra és rövid távú árpolitikai beavatkozásokra épül – nem elég a tartós kockázatok kezelésére. 

A jelentés végkövetkeztetése lényegében az, hogy a nyugdíjas szegénység nem szűk rétegek problémája, hanem egyre szélesebb csoportokat érintő társadalmi kockázat. A HRW ezért azt kéri: a döntéshozók ne csak válságkezelő intézkedésekben gondolkodjanak, hanem olyan nyugdíjpolitikai korrekciókban is, amelyek a legalacsonyabb ellátásokat érdemben megemelik, és csökkentik a nők, az informálisan foglalkoztatottak, illetve a régebben nyugdíjba vonultak tartós lemaradását. A vita ezzel várhatóan nem zárul le: a kérdés inkább az, hogy a következő években a magyar nyugdíjrendszer képes lesz-e egyszerre kezelni az inflációs sokkokat, a bér-nyugdíj ollót és a társadalmi igazságosság szempontjait.  

Forrás: HVG – eredeti cikk linkje: Human Rights Watch: A magyar állam nem biztosítja a nyugdíjasok jogát a megfelelő életszínvonalhoz