Clintonék mégis tanúskodnak az Epstein-ügyben: kongresszusi meghallgatás jöhet, politikai vihar biztos

Bill Clinton volt amerikai elnök és Hillary Clinton volt külügyminiszter beleegyeztek, hogy tanúvallomást tegyenek a Jeffrey Epstein-ügy kongresszusi vizsgálatában – a BBC nyomán több magyar lap is arról írt, hogy a házaspár hónapokig tartó huzavona után fordult rá a meghallgatásra. A tanúskodás pontos időpontja egyelőre nem ismert, de a döntés időzítése önmagában beszédes: a bizottság napokon belül szavazhatott volna arról, kezdeményezzen-e büntetőjogi felelősségre vonást a Clintonék ellen, amiért korábban nem jelentek meg a meghallgatáson. 

A vizsgálatot a Képviselőház Felügyelőbizottsága (Oversight Committee) viszi, republikánus elnöke James R. Comer. A testület 2025 augusztusában idézte be a Clinton házaspárt, miután Comer bejelentette: felülvizsgálják, hogyan kezelte a kormányzat Epstein ügyeit és az azokhoz kapcsolódó iratokat. A republikánus oldal szerint a közvéleménynek joga van tudni, kik és milyen módon kerültek kapcsolatba Epsteinnel, illetve hogy az állami szervek megfelelően jártak-e el. A demokratákhoz köthető szereplők és a Clintonék környezete ezzel szemben azt hangsúlyozza: a meghallgatás politikai célokat is szolgálhat, és könnyen válhat „megszégyenítő” eszközzé. 

A Clintonék álláspontját Bill Clinton kabinetfőnök-helyettese, Angel Ureña közölte az X-en. Ureña szerint a házaspár korábban már eskü alatt vallomást tett és átadta a rendelkezésére álló információkat, most mégis megjelennek a bizottság előtt. A nyilvános kommunikációban az is megjelent, hogy a Clintonék „precedenst” kívánnak teremteni az együttműködésre – miközben azt is érzékeltették, hogy a kongresszusi eljárást részben politikai indíttatásúnak tartják. 

A történet egyik súlypontja Bill Clinton és Epstein ismertsége. Clinton korábban elismerte, hogy ismerte a 2019-ben börtönben meghalt finanszírozót, ugyanakkor tagadta, hogy tudott volna Epstein szexuális bűncselekményeiről. Állítása szerint nagyjából húsz éve megszakította vele a kapcsolatot. A nyilvánosságban régóta keringenek olyan dokumentumok és fotók, amelyek Epstein társasági hálóját mutatják be; ezekben Bill Clinton neve is felbukkan. A volt elnök szóvivője korábban azt is elismerte, hogy Clinton 2002-ben és 2003-ban négy alkalommal utazott Epstein magánrepülőgépén a stábjával, illetve 2002-ben New Yorkban találkozott vele. A Clinton-oldal értelmezése szerint ezek régi, a későbbi bűncselekmények nyilvánosságra kerülése előtti epizódok, amelyekből nem következik tudás vagy részvétel. 

A kongresszusi meghallgatás azért is kap különös figyelmet, mert ritka, hogy volt amerikai elnök ilyen fórumon tanúskodjon. A beszámolók szerint Gerald Ford 1983-as vallomása óta nem volt példa arra, hogy egy volt elnök kongresszusi bizottság előtt tegyen tanúvallomást. Ez a tény egyszerre emeli az ügy intézményi súlyát és növeli a politikai kockázatokat: a meghallgatás könnyen válhat szimbolikus ütközőzónává a pártok között, függetlenül attól, hogy a konkrét kérdések mennyire vezetnek új, érdemi megállapításokhoz.

A politikai dimenziót erősíti, hogy a Clinton–Epstein kapcsolat kivizsgálását Donald Trump is szorgalmazta. Míg a republikánus oldal a transzparenciát és az elszámoltathatóságot emeli ki, addig a Clintonék környezete azt sugallja: a vizsgálat egy része a belpolitikai ellenfelek kellemetlen helyzetbe hozásáról szólhat. A két narratíva nem zárja ki egymást: az Epstein-ügy egyszerre közérdekű, mert súlyos bűncselekményekről és esetleges intézményi mulasztásokról szól, és egyszerre politikailag „hasznosítható”, mert a szereplők névsora óhatatlanul érinti az amerikai elit több körét. 

A háttérben közben az iratnyilvánosság kérdése is mozgásban van. A beszámolók felidézik: a képviselőház 2025 novemberében olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé tette az Epstein elleni perhez összegyűjtött iratok nyilvánosságra hozatalát. Emellett a cikkek szerint az amerikai Igazságügyi Minisztérium újabb, mintegy 3 millió dokumentumból álló aktacsomagot is nyilvánosságra hozott. Az ilyen tömegű iratanyagoknál a közérdeklődés és a félreértelmezés kockázata egyszerre nő: egy név vagy egy találkozó említése önmagában még nem bizonyít jogsértést, ugyanakkor a hálózatok feltérképezéséhez és az intézményi döntések ellenőrzéséhez releváns lehet. 

A friss dokumentumokban – a sajtóhírek szerint – magyar vonatkozások is felbukkannak: említést kap egy Király utcai ingatlan, illetve Palvin Barbara és Mihalik Enikő neve Epstein e-mailjeiben. Ezek a részletek itthon is felerősíthetik az érdeklődést, de fontos különválasztani a puszta említést attól, ami ténylegesen bizonyító erejű. Az Epstein-ügy egyik tanulsága éppen az, hogy a társasági kapcsolatok és a bűncselekmények közötti határvonalat a nyilvánosság gyakran elmosódva érzékeli, miközben a jogi felelősség megállapítása ennél szigorúbb mércét követel. 

A Clintonék meghallgatása tehát egyszerre jogi-eljárási és politikai esemény. Jogilag azért, mert a kongresszusi vizsgálat a kormányzati eljárások felülvizsgálatát ígéri, és a tanúvallomás megtagadása akár szankciókat is felvethet. Politikailag pedig azért, mert a 2020-as évek amerikai közéletében a kongresszusi bizottságok gyakran a pártpolitikai küzdelmek színterei is: míg az egyik oldal a „teljes feltárást” hangsúlyozza, addig a másik a „célzott lejáratás” veszélyére figyelmeztet. 

A következő hetek kulcskérdése az lesz, hogy a meghallgatás hoz-e új, ellenőrizhető információt – például a Clinton–Epstein kapcsolat időrendjéről, jellegéről, illetve arról, hogy bármilyen hivatalos döntésre vagy intézményi eljárásra hatással volt-e –, vagy inkább a már ismert elemek újrajátszását látjuk majd. Az Epstein-ügyben a közbizalom szempontjából a legnagyobb tét nem feltétlenül egy-egy név, hanem az, hogy a hatóságok és a politikai intézmények képesek-e átláthatóan, bizonyítékokra támaszkodva kezelni egy olyan botrányt, amelynek társadalmi következményei messze túlmutatnak a napi pártpolitikai logikán.

Forrás: Telex - eredeti cikk linkje: A Clinton házaspár beleegyezett, hogy tanúskodjanak Epsteinről a kongresszusban