Orbán és a keleti szövetségek – Hogyan pozícionálja magát Magyarország a globális térképen?

A magyar külpolitika az elmúlt évtizedben egyre határozottabban különutas pályára állt, aminek leglátványosabb eleme a „keleti nyitás” politikája volt. Orbán Viktor kormánya a 2010-es évek elejétől következetesen törekszik arra, hogy gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatokat építsen Kínával, Oroszországgal, Törökországgal, Izraellel – és most egyre inkább újraépülő kapcsolatról beszélhetünk az Egyesült Államok konzervatív irányzatával is, különösen Donald Trump környezetével. Mindez sokak számára meglepő, mások szerint viszont világos stratégia: egy kis ország helyezkedése az új világrendben.

A nyugati szövetségi rendszer keretei között – vagy azon túl?

Magyarország továbbra is az Európai Unió és a NATO tagja, az ország külpolitikája mégis gyakran vált ki értetlenséget nyugati partnereiből. A kormány rendszeresen bírálja az EU „brüsszeli elitjét”, több kérdésben vétóval élt, és a háborús szankciók kapcsán is rendre más álláspontot képviselt, mint a közösség többsége. A magyar álláspont szerint ez nem illojalitás, hanem a nemzeti érdekek képviselete.

„Mi a magyar emberek érdekeit nézzük, nem más országok szempontjai szerint politizálunk” – nyilatkozta nemrég Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki rendre hangsúlyozza: Magyarország célja a béke és a szuverenitás védelme.

A „keleti nyitás” koncepciója elsősorban gazdasági alapokon nyugszik. A magyar külkereskedelmi kapcsolatok jelentősen bővültek Kínával, aminek egyik szimbolikus eleme a Budapest–Belgrád vasútvonal – bár a beruházás átláthatóságát több kritika is érte.

Az orosz kapcsolat ennél jóval vitatottabb: az orosz–ukrán háború kitörése óta Magyarország tartózkodóbb a bírálatokban, mint a legtöbb uniós tagállam. A kormány szerint az energiaellátás biztonsága a legfőbb szempont, így fenntartják a paksi atomerőmű bővítését is – orosz részvétellel. Jól tükrözi ezt az álláspontot a kijelentése, ami a kormányzati kommunikációban gyakran elhangzik: a „szankciók jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak”.

Trump, konzervatív szövetség és az amerikai kapcsolatok

A Fidesz hosszú ideje kritikus a Biden-adminisztrációval szemben, azonban Donald Trump és Orbán Viktor kapcsolata többszörösen megerősített. A volt amerikai elnök korábban „remek embernek” nevezte Orbánt, és többször is méltatta a magyar kormány nemzetvédelmi és migrációs politikáját. A magyar diplomácia már megválasztása előtt nyíltan számolt azzal a lehetőséggel, hogy Trump visszatérhet a Fehér Házba, és ezzel újra „kétoldalú erőviszonyok” alakulhatnak ki a globális politikában. Ezért is figyelmeztetett nemrég Szijjártó Péter arra, hogy a „változó világrendben új szövetségeket kell építeni”.

Törökország esetében elsősorban a katonai és diplomáciai együttműködés kiemelkedő. Orbán Viktor többször beszélt már a „keleti civilizációk” önállóságáról, és rendszeresen jelen van az Türk Tanács találkozóin is.

A közelmúltban Izrael és az arab térség válságával új kapcsolati hangsúlyok jelentek meg a társéggel kapcsolatban. Szinte minden ország újraértékelte kapcsolatait az érintett országokkal. Izrael így a magyar külpolitikai figyelemnek is a középpontjába került. Szijjártó Péter többször is megerősítette: Magyarország kiáll Izrael önvédelemhez való joga mellett. Emellett az izraeli konzervatív vezetés és a magyar kormány közötti politikai rokonság is érzékelhető.

Az arab térséggel is aktív kapcsolatépítés zajlik: Katar, Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia – energetikai, technológiai és beruházási témákban.

Mit mondanak a bírálók?

A kormánykritikus hangok szerint ez a külpolitika elszigeteli Magyarországot az európai fősodortól. Több elemző véleménye összecseng abban, hogy a keleti szövetségek túlzott erősítése kockázatos lehet, különösen akkor, ha az uniós források és a közös fellépés veszélybe kerül. Az ellenzéki médiumok – például a HVG, a Telex vagy a 444 – gyakran úgy értelmezik ezeket a lépéseket, mint „Vlagyimir Putyinhoz való közeledést”, vagy „autoriter modellekhez való igazodást”. Ennek eltúlzott kidomborítása azonban már sokkal inkább tekinthető a választási kampány előzetes narratívájának. Egyes vélemények szerint ez a külpolitika inkább reflektál egy belpolitikai törekvésre: „függetlenség látszatát kelteni egy közben fokozatosan gyengülő uniós beágyazottság mellett”.

A magyar külpolitika tehát tudatosan épít nem nyugati kapcsolatokat – részben gazdasági pragmatizmusból, részben politikai világkép alapján. A kérdés az, hogy ez a stratégia a jövőben megerősíti-e az ország nemzetközi mozgásterét, vagy inkább tovább mélyíti a konfliktusokat Brüsszellel és Washingtonnal. A válasz attól is függ, hogyan alakulnak a nemzetközi erőviszonyok a jövőben, sikerül-e stabilizálni egy hárompólusú, amerikai –orosz – kínai világrendet, és attól is, ebben milyen szerepet tud majd játszani az EU.

A világ közben változik. A kérdés már csak az: Magyarország tényleg előre menekül – vagy előre tervez?

• Képaláírás-javaslat: Orbán Viktor és Donald Trump kezet fog a Fehér Házban – a közeledő diplomáciai kapcsolatok szimbolikus pillanata.
• Forrás: Fotó: MTI / AFP (via DailyNewsHungary)