„Lábbal tiport jogok?” – Gyermekvédelem vagy véleménynyilvánítás a Pride?

A 2025-ös Budapest Pride körüli viták túlnőttek a rendezvény eredeti célján, és mára a közéleti diskurzus egyik legélesebb frontvonalává váltak. Míg a szervezők a társadalmi láthatóságra és a jogegyenlőségre helyezik a hangsúlyt, a kormányzati oldal a gyermekvédelem és a közrend biztosításának szempontjait hangsúlyozza. A tiltás, a politikai reakciók és az alternatív megoldások keresése példátlan helyzetet teremtettek – miközben a háttérben új típusú „győztes kommunikáció” körvonalazódik.

A tiltás jogi alapja és Karácsony Gergely érvelése

A Pride fő rendezvényét idén a rendőrség közrendvédelmi indokokkal előzetesen betiltotta, hivatkozva arra, hogy a menet útvonalán más, bejelentett rendezvények vannak, és a két esemény „egymást akadályozná”. A döntés sokakban tiltakozást váltott ki – köztük Karácsony Gergely főpolgármester is felszólalt, aki szerint ha a főváros rendezi a Pride-ot, akkor az „nem tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá”, így nem szükséges hozzá rendőrségi engedély. Ez a jogértelmezés azonban vitatott: egyes jogászok szerint a közterületi jelenlét és a tömegrendezvények mindig rendőrségi hatáskörbe esnek, függetlenül a szervező státuszától. „Noha jogértelmezési vita tárgya, hogy egy önkormányzat – jelen esetben a fővárosi – égisze alatt zajló rendezvény a gyülekezési jog, azaz a rendőrség tiltó határozata alá tartozik-e, a hatalom az igazságügyi miniszteren keresztül ezt egyértelművé tette: igen. Innentől kezdve a résztvevőknek akár a rendezvény rendőrségi feloszlatására – például vízágyú vagy gumibot bevetésére – is számítaniuk kell, mivel a gyülekezési jog lehetővé teszi a jogellenesen megtartott esemény ilyen kezelését” – fogalmazott az elemző, hozzátéve: politikailag azonban a kormányoldal sokat veszíthetne, ha valóban sor kerülne az erőszakos karhatalmi fellépésre. – írja az Index

A kormányzati álláspont: gyermekvédelem és közrend

A kormánypárti médiumok és politikusok álláspontja egyértelmű: a Pride a gyermekek védelmét sérti. Rétvári Bence államtitkár szerint a rendezvény „érzékenyítő kampány a legfiatalabbak felé”, és már nemcsak a láthatóságról szól, hanem az „ideológiai befolyásolásról”. A Magyar Nemzet szerint: „A Pride nem pusztán kulturális esemény, hanem ideológiai nyomásgyakorlás, amelyet Nyugatról exportálnak.”

A Mandiner a napokban megjelent elemzésében azt írja, hogy a felvonulás betiltása „jogi alapon történt, de erős társadalmi támogatással”, és „a gyermekvédelmi törvény társadalmi többséget élvez” – ezért a kormány kommunikációja nyugodtan épülhet e háttérre. Márpedig a jelenleg hatályos jog szerint törvénybe ütközik a Pride megtartása

„A szervezők kétszer is bíróság elé vitték a tiltást, amit a Kúria az első két alkalommal még hatályon kívül helyezett. A harmadik alkalommal azonban a legfelsőbb bírói fórum már jogszerűnek ítélte a rendőrség tiltó döntését. A Kúria szerint ugyanis a tüntetés célja kifejezetten a születési nem megváltoztatása melletti kiállás volt, amely törvényi előírások szerint nem jelenhet meg olyan helyzetben, amelyben kiskorúak is érintettek lehetnek.”  – írja a Mandiner a – „Gyermekvédelem vs. Pride – a tiltott felvonulás pénzügyi és politikai háttere” elemzésében

Az ellenzék és civil oldal: szabadságjog vagy elhallgattatás?

A Telex.hu elemzése szerint a Pride „nem más, mint létkérdés azok számára, akiknek egyébként nincs hangjuk a közéletben”. Az oldal hangsúlyozza, hogy a felvonulás évtizedes hagyományra épül, és a tilalom politikai indíttatású. A HVG.hu szerint a rendőrség döntése „aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánításhoz való jogot”. Az ellenzéki pártok – köztük a Momentum és a Párbeszéd – közleményben ítélték el a betiltást, míg Magyar Péter szerint „a kormány a jog eszközeivel próbálja kiiktatni azokat a társadalmi kezdeményezéseket, amelyeket nem kontrollál”.

Meglepő azonban, hogy a Tisza párt vezetője ennél jobban nem áll bele a vitába, minden fórumon kerüli a véleménynyilvánítást pro és kontra a Prid kérdésében. Nagy Attila Tibor elemző, az Indexnek adott interjújában úgy véli, a Tisza azért kerüli az egyértelmű kiállást, mert attól tart, hogy elveszíti jobboldali, konzervatív szavazóit, márpedig rájuk is szükség van a kormányváltáshoz. Ha a Pride szombaton botrányba fullad, Magyar Péter akár utólag igazolva is érezheti magát: »még szerencse, hogy ebbe nem álltunk bele«. Egy magas részvételű, sikeres Pride után viszont azt mondhatják, hogy a Tisza is képes lenne nagy tömegeket mozgósítani, ha akar. Magyar Péter mindenesetre kerüli a Pride-témát, ez a hozzáállása legfeljebb akkor változhat, ha politikai hasznot lát benne. A párt szerencséje, hogy szavazóit jelenleg a kormányváltás reális lehetősége tartja mozgósítva. Ehhez képest a Pride nem döntő kérdés, legalábbis egyelőre nem az – fogalmazott Nagy Attila Tibor.

A „győztes kommunikáció” forgatókönyve: békés Pride, kétféle értelmezés

A Pride tehát rég túlnőtt a meleg-jogi demonstráción, sőt az LMBTQ lobbi kampányrendezvényén is, pro és kontra politikai gumicsonttá vált, amiből mindkét fél a jövő évi választásokra igyekszik muníciót gyűjteni. Az ellenzék részéről „a felvonulás a hatalom tiltásával szembeni „dacos szembeszegülésként” kormányellenes demonstrációvá is válhat. Egy ilyen tüntetés erőszakos feloszlatása pedig kifejezetten kontra produktív lenne a Fidesz számára. A kormányzati kommunikáció a többség akaratának és a törvényes rendnek a betartására alapoz, erőszakos fellépésre egyáltalán nem kell számítani. „Pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor a Pride-dal kapcsolatban azt mondta: a rendőrség feloszlathatná az eseményt, de Magyarország egy civilizált ország, „nem szoktuk bántani egymást”, a hatóságok nem arra vannak, hogy „elagyabugyálják” az embert, „aki a jogszabályokat áthágva elmondja a véleményét”. A miniszterelnök ugyanakkor hozzátette: a Pride-nak jogi következményei lesznek, de „az nem érheti el a fizikai bántalmazásnak a szintjét, mert egész egyszerűen az a magyar kultúrától idegen” írja az index

Érdekes kommunikációs fordulat, hogy a háttérben egy olyan kompromisszum körvonalazódhat, amely minden fél számára „győztes helyzetként” értelmezhető: Ez a rendezvény úgy Pride, hogy nem Pride. Amennyiben a szervezők egy alternatív, más néven bejelentett rendezvénnyel készülnek, amely visszafogottabb vizuális és szexuális tartalmat mutat, ezzel elkerülhetik a hatósági erőteljesebb fellépését, sőt az esetleges jogkövetkezményeket is. A kormány demonstrálhatja, hogy működik a demokratikus jogállam, a véleménynyilvánítás szabad, és azt is, hogy a tiltással elérte célját, hiszen „nem volt Pride”, legalábbis a klasszikus formában nem, ami a gyermekvédelmi törvény előírásaival szembe ment volna.

Menni vagy nem menni?

Az már előzetesen látszik, hogy nagy az érdeklődés a rendezvény iránt, nagy tömeg várható, de az ellen-oldal sem tétlenkedik. A Hatvannégy Vármegye ugyanis ellentüntetést jelentett be, lefoglalta a Pride tervezett útvonalát, egyes források szerint rendezvényt jelentettek be az összes Duna hídra, de ha a rendőrség felkészül a rendbontások megelőzésére, ezeket a folyamatokat kordában tarthatja. Ebben az esetben a rendezvény békésen zajlik le, nem keletkeznek provokatív képsorok, és a közvélemény sem éleződik ki. Ez lehetőséget ad mindkét oldalnak arra, hogy kommunikációjában a saját, pozitív értelmezését emelje ki.

A Pride és a gyermekvédelem kérdése évek óta politikai törésvonal Magyarországon, ám idén új dimenziót kapott a jogi vita és a nyilvános megoldási javaslatok révén. A következő napok kulcskérdése lesz, hogy milyen formában rendezik meg az eseményt, és hogy valóban érvényesül-e a békés együttélés minimuma – mindkét oldal számára elfogadható kompromisszumban. Vajon lesz Pride – vagy csak valami más néven, más formában?
És vajon ez elég lesz mindenkinek?

Fotó: Pixabay