A vízhiány politikája – mi lesz a 21. század olaja?

A láthatatlan válság – víz mint stratégiai erőforrás

A National Geographic adatai szerint ma több mint kétmilliárd ember él vízhiányos területen, és ez a szám 2050-re akár megduplázódhat. A probléma nem csupán a szárazság: az ipari mezőgazdaság, a vízszennyezés és a klímaváltozás együttese kiszámíthatatlanná tette az édesvíz körforgását. A The Guardian úgy fogalmaz: „a víz a legkevésbé értékelt, de legfontosabb természeti erőforrásunk”.

A vízhiány ma már nem csupán környezetvédelmi, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. Az ENSZ Vízprogramja szerint több mint 270 folyó és tó határokon átnyúló vízrendszerhez tartozik, és ezek kezelése geopolitikai feszültségek forrása. A Nílus, a Mekong és a Tigris–Eufrátesz régió mind olyan terület, ahol a víz nemcsak életet, hanem hatalmat is jelent.

Vízkonfliktusok és diplomáciai verseny

A 21. század vízháborúi nem feltétlenül fegyveres konfliktusok. A viták sokkal inkább gazdasági és politikai eszközökkel zajlanak. A The Guardian és a UN Water közös jelentése szerint a vízhez való hozzáférés ma már a külpolitikai tárgyalások része. Etiópia és Egyiptom között évek óta tart a feszültség a Nílus gátjai miatt, míg Dél-Ázsiában India és Kína versenyez a Himalájából eredő vízforrásokért.

A vízpolitika ugyanakkor nemcsak konfliktus, hanem együttműködés forrása is lehet. Az Euronews szerint a Közel-Keleten Izrael és Jordánia közös vízkezelési programokat indított, ami példát mutathat más régióknak is. De a legtöbb helyen a víz továbbra is eszköz marad: az, aki a forrást birtokolja, a térségi befolyást is uralja.

Európa sem kivétel

Sokáig úgy tűnt, a vízhiány a világ más részeinek problémája. Az utóbbi évek aszályai azonban Európát is új helyzetbe hozták. A kontinens déli és keleti területein a folyók apadnak, a mezőgazdaság vízellátása egyre bizonytalanabb. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint Spanyolország, Olaszország és Magyarország egyaránt „magas vízstressz” kategóriába került.

Magyarország paradox helyzetben van: papíron vízben gazdag ország, a valóságban azonban a felszíni és talajvíz mennyisége csökken, miközben az öntözési igény nő. A kormány a Tisza és a Duna vízgazdálkodási fejlesztéseivel próbálja kezelni a helyzetet, de a szakértők szerint a vízhasználat hatékonysága és a vízmegtartó képesség javítása nélkül a probléma hosszú távon súlyosbodni fog.

Gazdasági érdekek és új vízpiac

A vízhiány új iparágakat szül. A National Geographic szerint a vízgazdálkodás és víztechnológia a következő évtized egyik leggyorsabban növekvő szektora lehet. A sótalanítás, az újrahasznosítás és az intelligens vízhálózatok piaca robbanásszerűen bővül. A befektetők és államok már most versenyeznek a hozzáférésért.

A víz így a 21. század olaja lehet – nemcsak metaforikusan, hanem gazdaságilag is. A globális vízpiac értékét a következő tíz évben akár meg is háromszorozhatják. Ez azonban új függőségeket teremt: a vízért folyó verseny az energia- és élelmiszerbiztonságot is befolyásolhatja.

Egy új geopolitikai korszak határán

A víz a jövő egyik legfontosabb stratégiai kérdésévé válik. Az ENSZ szerint a következő évtizedben a nemzetközi diplomáciában a vízválság lesz az egyik leggyakrabban tárgyalt téma. A világ hatalmai felismerték, hogy a víz nemcsak természeti erőforrás, hanem politikai tét is.

A 21. század olaja nem fekete és nem égethető – átlátszó és nélkülözhetetlen. A kérdés nem az, lesznek-e vízháborúk, hanem az, hogy a világ képes lesz-e megelőzni őket. Mert a jövő nem azé, aki a legtöbb vizet birtokolja, hanem azé, aki a legjobban tudja megőrizni.