Változó Európa: miért halványul az „európai álom” sok polgár szemében?

Miért távolodnak a polgárok a korábbi európai víziótól?

Az európai integráció hajnalán a közösséghez való csatlakozás egyet jelentett a gazdasági prosperitással és a politikai stabilitással. Ma viszont több uniós tagállamban nő azoknak a száma, akik úgy érzik: a rendszer nem biztosítja azokat a lehetőségeket, amelyekben korábban hittek. A fiatal generációk tagjai gyakran szembesülnek lakhatási válsággal, bizonytalan munkapiaccal és azzal, hogy az ígért társadalmi mobilitás jóval nehezebben elérhető, mint elődeik számára volt. Ez a kiábrándulás különösen a nagyvárosokban és az erősen versengő gazdasági szektorokban érzékelhető.

A politikai térben szintén átalakulás zajlik. A korábban domináns európai narratíva – amely szerint a közösség a béke és a fejlődés záloga – ma több helyen vitatottá vált. A nemzeti szuverenitást hangsúlyozó politikai erők megerősödése azt mutatja, hogy sok választó úgy érzi, a döntéshozatal túl távoli, és a brüsszeli intézmények nem kellő érzékenységgel reagálnak az egyes országok sajátos kihívásaira. Ezek a politikai mozgalmak gyakran éppen az unióval szemben határozzák meg magukat, ami tovább erősíti az integrációs projekt körüli bizonytalanságot.

Gazdasági fronton az infláció, az energiaárak ingadozása és a globális verseny nyomása is komoly hatással van arra, hogyan érzékelik az európai polgárok a közösség erejét. Az EU ugyan számos közös stratégiát dolgozott ki az elmúlt évek válságaira válaszként, ám ezek gyakran túl lassúnak vagy túl kompromisszumosnak tűnnek ahhoz, hogy széles körű elégedettséget váltsanak ki. A polgárok egy része úgy látja, hogy Európa túl nagy hangsúlyt fektet a szabályozásokra, miközben kevésbé képes gyors és hatékony gazdaságpolitikai lépésekre.

Mindemellett kulturális tényezők is szerepet játszanak az európai álom halványulásában. A migrációs kérdések és a társadalmi sokszínűség változó megítélése gyakran indulatokat ébreszt, és olyan identitáspolitikai vitákat hoz felszínre, amelyek korábban kevésbé voltak jelen a közbeszédben. A közösségi média felerősíti ezeket a konfliktusokat, és sokszor polarizáltabb képet fest a társadalmi hangulatról, mint amilyen valójában.

A helyzet ugyanakkor korántsem reménytelen. Az európai intézmények több tagállam nyomására ma már egyre hangsúlyosabban foglalkoznak azzal, hogyan lehet közelebb hozni a döntéshozatalt a polgárokhoz. A zöld átmenet, a digitális fejlesztések és az iparpolitikai reformok mind olyan területek, ahol az EU igyekszik bizonyítani: képes alkalmazkodni a 21. század kihívásaihoz. A kérdés inkább az, hogy ezek a törekvések mennyire lesznek képesek visszaadni azt az érzetet, hogy a közösségi projekt valóban képes jobb életlehetőségeket kínálni.

Szakértők szerint az európai álom nem eltűnt, hanem átalakulóban van. A korábbi generációk ígéreteihez képest ma már más hangsúlyok sorakoznak előtérben: a stratégiai önállóság, az energetikai biztonság, a technológiai versenyképesség és a társadalmi igazságosság kérdései mind olyan területek, amelyek új alapokon határozhatják meg a következő évtizedek európai együttműködését. A siker attól függ majd, hogy az EU vezetői képesek lesznek-e olyan közös jövőképet megfogalmazni, amely egyszerre érthető, vonzó és hiteles a kontinens polgárai számára.

Forrás: Euractiv – The Brief – The fading European dream