Ursula von der Leyen jövője: geopolitikai céltábla vagy stratégiai újrakezdés?
Ursula von der Leyen politikai jövőjét az utóbbi hetekben új kihívások formálták: az Egyesült Államokkal kötött, 2025. augusztus 1-jén életbe lépő vámmegállapodás 15%-os vámtarifája egyszerre vált a transzatlanti kapcsolatok szimbólumává és a politikai kritikák célpontjává. Az alku előzménye: Donald Trump korábbi fenyegetése, miszerint akár 40%-os vámmal is sújthatja az uniós termékeket, ha az EU nem hajlandó jelentős engedményekre. Az megállapodás azonban nem aratott osztatlan elégedettséget. „Ez egy sötét nap Európa számára” – fogalmazott a francia miniszterelnök közvetlenül a megállapodás bejelentése után. Franciaországban és más nyugat-európai országokban a sajtó inkább „megadásként”, semmint kiegyezésként értékelte az egyezséget. A Financial Times podcastja kiemelte, hogy az EU „feladta korábbi védelmi eszközeit”, miközben a 15%-os vám sem jelent valódi gátat Trump „zsaroló gazdaságpolitikájával” szemben.
A Guardian szerint az egyezmény legitimizálja az amerikai gazdasági nyomásgyakorlást: nem tárgyaló felek, hanem alávetett és domináns pozíciók találkoztak. A Politico Europe egyenesen úgy értékelte, hogy Von der Leyen pozíciója „megingott”, a megállapodás nyomán pedig „kivérzett támogatói között” próbálja újrapozicionálni magát.
Von der Leyen narratívája: védekező pragmatizmus
A bizottsági elnök saját álláspontját pragmatizmussal indokolta: „Ez volt a legjobb elérhető megoldás” – hangsúlyozta, utalva arra, hogy sikerült elkerülni egy teljes kereskedelmi háborút. Hivatkozott arra is, hogy az EU így megőrizhette az ipari termékek vámmentességére törekvő „zero-for-zero” politikáját, különösen az autóipar, gyógyszeripar és digitális szolgáltatások területén.
A megállapodás után felgyorsították a Global Gateway és a ReArm Europe 2030 programokat, melyek célja új európai infrastruktúra és védelmi beruházási keretrendszerek létrehozása. Ezek a kezdeményezések hosszabb távon új lendületet adhatnak Von der Leyen geopolitikai szerepfelfogásának.
Demokratikus deficit vagy strukturális újratervezés?
A vámegyezmény tartalma szerint az EU fix 15%-os vámot vállalt, míg az Egyesült Államok több ágazatban kivételeket alkalmazhat. Ez sokak szerint aránytalan alku. A háttérben zajló tárgyalások átláthatóságának hiánya is éles kritikákat váltott ki, különösen a francia és olasz baloldalon. Tény, hogy az egyezmény bejelentését nem követte parlamenti vitaszakasz, ami a technokrata döntéshozatal kritikáját is felerősítette.
Ugyanakkor az Eurobarometer legutóbbi felmérése szerint az uniós polgárok 74%-a továbbra is támogatja az EU-tagságot. Von der Leyen is erre utalt egyik interjújában: „A közép megmaradt. A szívünk bizonyítja, ki áll itt helyt.”
Megosztott politikai térkép – mit hozhat a jövő?
Az egyezményt pozitívan értékelte Friedrich Merz (CDU) és Giorgia Meloni (Olaszország), míg Emmanuel Macron és François Bayrou „a francia gazdaság elárulásáról” beszéltek. A magyar kormány sem kímélte Von der Leyent: Orbán Viktor ironikusan úgy fogalmazott: „Trump reggelire megette az Európai Bizottság elnökét.” A kritikusok különösen a helyszínt – Trump skót golfklubját – értékelték szimbolikus gesztusként, ami szerintük az EU alávetettségét demonstrálta.
Von der Leyen jövőjét nemcsak a vámszabályozás határozza meg, hanem az EU új globális tervei is. Ilyen például az India–Middle East–Europe Economic Corridor (IMEC), amely a kínai Belt and Road alternatívájaként szolgálhat. Emellett az EU célja egy új típusú WTO-struktúra kidolgozása is, amely jobban tükrözné az európai értékeket és kereskedelmi prioritásokat.
Zárásként maga Von der Leyen így fogalmazott a Der Spiegel szerint:
„Európa nemcsak követi az eseményeket, hanem képes formálni is. Az értékeink adják az irányt, nem a félelmeink.”
Nyitókép: Euronews/AP Photo