Újabb súlyos vasúti tragédia rázta meg Spanyolországot

Kedd este súlyos vasúti baleset történt Barcelona közelében: a Rodalies elővárosi hálózat egyik szerelvénye Sant Sadurní d’Anoia és Gelida között kisiklott, miután egy támfal a sínekre omlott, a vonat pedig a falmaradványoknak ütközött. A katalán rendőrség (Mossos d’Esquadra) közlése alapján a mozdonyvezető a helyszínen meghalt. A sérültek száma a beszámolók szerint legalább 37, közülük négyen súlyos állapotban kerültek kórházba; több forrás azt is kiemeli, hogy a sérültek többsége az első vagonban utazott. 

A mentés nagy erőkkel zajlott. A helyszínre 15 mentőegységet riasztottak, a tűzoltóság pedig 11 egységgel vonult ki – egyes beszámolók ennél is nagyobb, több tucatnyi beavatkozó egységről írnak. A tűzoltóknak legalább egy utast a roncsok közül kellett kiszabadítaniuk. A katalán tűzoltóság a vonat alját és a környéket is átvizsgálta, és később megerősítette: senki nem rekedt a kocsikban, ami a sérültek magas száma mellett is fontos megnyugtató körülmény. 

A baleset helyszíne Barcelonától mintegy 40 kilométerre található, egy olyan elővárosi szakaszon, amely a mindennapi ingázásban kulcsszerepet játszik. Az érintett vonalon a forgalmat felfüggesztették, ami a késő esti órákban is jelentős fennakadást okozott. A Rodalies-hálózat Katalóniában eleve érzékeny téma: a szolgáltatás megbízhatóságáról és az infrastruktúra állapotáról régóta zajlik vita, így egy ilyen baleset óhatatlanul túlmutat a közvetlen mentési és rendőrségi feladatokon.

A leomlott támfal okáról egyelőre nincs végleges megállapítás, de több forrás – köztük a La Vanguardia információira hivatkozó beszámolók – azt írja, hogy a vasúttársaság a napok óta tartó heves esőzésekkel magyarázta a támfal meggyengülését. Más közlések szerint az infrastruktúráért felelős szereplők (például az Adif) is valószínűnek tartják, hogy a rendkívüli csapadék szerepet játszott az omlásban. A hatóságok vizsgálják, pontosan mi vezetett a fal leomlásához, és azt is, felmerül-e karbantartási mulasztás gyanúja. A két szempont nem zárja ki egymást: szélsőséges időjárás esetén a műszaki állapot, a vízelvezetés, a rézsűvédelem és a rendszeres ellenőrzések minősége együtt határozza meg, mennyire sérülékeny egy pályaszakasz.

A katalóniai baleset ráadásul nem elszigetelt incidensnek tűnik. Ugyanezen a napon a Rodalies hálózatán, Blanes és Maçanet között egy másik vonat is kisiklott, miután kövek kerültek a pályára. Ott nem történt személyi sérülés, de az eset jelzi, hogy a heves esőzések és a hozzájuk kapcsolódó talajmozgások, kőomlások több ponton is kockázatot jelentettek. Több beszámoló szerint Spanyolország keleti részén egész nap közlekedési nehézségek, késések és szakaszlezárások voltak, ami a vasúti és közúti infrastruktúra időjárási terhelésére utal. 

A mostani kisiklás időzítése azért is különösen érzékeny, mert mindössze két nappal követte egy másik, országos megrázkódtatást okozó vasúti katasztrófát. A korábbi balesetben – a beszámolók szerint Córdoba térségében – az Iryo Málaga–Madrid járatának kocsijai kisiklottak, majd ütköztek a Renfe Madrid–Huelva szerelvényével. A két vonaton összesen 484-en utaztak; a hatóságok több mint száz sérültről és 41–42 halálos áldozatról számoltak be (a szám a mentés előrehaladtával változhatott), a spanyol kormány pedig háromnapos nemzeti gyászt hirdetett. Ebben a légkörben a barcelonai térségben történt halálos baleset óhatatlanul felerősíti a közlekedésbiztonságról szóló társadalmi és szakmai vitákat.

A különböző megszólalók hangsúlyai eltérnek. Míg egyes források elsősorban a rendkívüli időjárást emelik ki mint kiváltó tényezőt, addig más beszámolók a vizsgálat nyitott kérdéseire – például a karbantartás és a megelőző ellenőrzések szerepére – hívják fel a figyelmet. A mozdonyvezetők egyik szakszervezete a katalóniai elővárosi vasúti közlekedés határozatlan idejű felfüggesztését és a teljes infrastruktúra átvizsgálását is követelte, arra hivatkozva, hogy a közelmúlt viharai után fel kell mérni a pálya és a műtárgyak állapotát. A követelés mögött egyszerre van jelen a munkavállalói biztonság szempontja és az a felismerés, hogy a szélsőséges időjárási események gyakoribbá válásával a vasúti üzemeltetés kockázati profilja is átalakul. 

A katalóniai baleset tehát egyszerre tragédia és figyelmeztetés. Rövid távon a legfontosabb a sérültek ellátása, a közlekedés helyreállítása és a pontos okok feltárása. Középtávon azonban elkerülhetetlennek látszik a kérdés: mennyire felkészült a vasúti infrastruktúra a hirtelen, nagy mennyiségű csapadékra, a rézsűk instabilitására és a műtárgyak fokozott terhelésére. A válasz nem pusztán műszaki, hanem intézményi is: a fenntartási források, a felelősségi láncok, az ellenőrzési protokollok és a vészhelyzeti döntések minősége együtt dönti el, hogy egy szélsőséges időjárási nap „csak” késéseket hoz-e, vagy emberéleteket követelő balesetbe torkollik. 

A hatóságok vizsgálata várhatóan a következő napokban adhat pontosabb képet arról, miért omlott a sínekre a támfal, és milyen tanulságok vonhatók le a Rodalies-hálózat, illetve tágabban a spanyol vasúti közlekedés biztonsága szempontjából.

Forrás: Origo – eredeti cikk linkje: Két nap, két tragédia: újabb spanyol vonatbaleset rázta meg az országot