Új korszak kapujában: készen áll-e az Európai Unió a Trump által formált világra?

A stratégiai felkészülés hiánya egy megváltozott világban

Az amerikai politikában időről időre felbukkanó izolacionista hullám már korábban is figyelmeztető jel volt, ám a Trump-korszak idején vált igazán világossá, milyen sérülékeny is az Európai Unió a katonai és biztonsági függőség miatt. Bár a kontinens döntéshozói azóta többször is hangsúlyozták a „stratégiai autonómia” fontosságát, az érdemi előrelépés lassan halad. A tagállamok közötti eltérő érdekek, a védelmi ipar széttöredezettsége és a NATO elsődlegességébe vetett erős bizalom mind akadályozzák, hogy Európa valódi katonai súlyt építsen.

A kihívás azonban jóval szélesebb körű, mint pusztán a hadseregek összehangolása. Trump politikai stílusa és prioritásai azt is jelzik, hogy egy esetleges új amerikai adminisztráció kevésbé lenne hajlandó pénzügyi és diplomáciai terhet vállalni európai ügyekben. Az Ukrajnának nyújtott támogatás például könnyen a belpolitikai viták kereszttüzébe kerülhet, ami több európai kormány számára komoly bizonytalanságot jelentene. Ugyanakkor az amerikai–kínai rivalizálás erősödése is olyan stratégiai döntések elé állíthatja az EU-t, amelyekre jelenleg nincs közös válasz: miként lehet egyszerre gazdaságilag versenyképes maradni, miközben a geopolitikai realitások egyre inkább oldalt választásra kényszerítenek?

Az európai vezetők előtt álló feladat összetett. Egyrészt növelni kell a védelmi képességeket, ami nem kizárólag költségvetési kérdés, hanem közös iparágak, összehangolt fejlesztések és egységes beszerzési rendszerek kiépítését is jelenti. Másrészt meg kell teremteni annak politikai alapját, hogy az EU egyes válsághelyzetekben önállóan is képes legyen cselekedni – még akkor is, ha az amerikai támogatás csak korlátozottan vagy késve érkezik.

A kontinens hosszú ideje a béke és stabilitás régiójaként tekint magára, ám a külpolitikai környezet drámaian átalakult. Az ukrajnai háború, a Közel-Keleten újra fellángoló feszültségek és a globális energiaátmenet okozta bizonytalanság mind olyan kihívások, amelyek megfelelő kezeléséhez aktívabb európai szerepvállalásra lenne szükség. Trump lehetséges visszatérése csak felgyorsította ezt a felismerést: Európának nem csupán alkalmazkodnia kell az új valósághoz, hanem alakítania is kell azt.

Egyes elemzők szerint az uniós kezdeményezések – például a közös fegyvervásárlási programok vagy az európai védelmi alap – fontos lépések, de messze nem elegendők. Az EU döntéshozatali mechanizmusa továbbra is lassú, a külpolitikai egység gyakran törékeny, és a nagyobb katonai felelősség vállalása több tagállamban politikai kockázatnak számít. Ennek következménye, hogy az Unió gyakran reagál a nemzetközi eseményekre, ahelyett hogy proaktívan formálná azokat.

A következő években derül ki, hogy Európa képes lesz-e felülemelkedni történelmi kényelmességén, és valós stratégiai szereplővé válni a világpolitikában. A Trump által megtestesített amerikai irányváltás nem csupán kihívás, hanem lehetőség is: katalizátora lehet egy olyan belső átalakulásnak, amely hosszú távon erősebbé és önállóbbá teszi a kontinenst. Ha azonban az EU nem ragadja meg ezt a pillanatot, fennáll a veszély, hogy lemarad egy olyan korszakváltásban, amely alapjaiban határozza meg a globális erőviszonyokat.

Forrás: Carnegie Endowment – Can the EU Meet the Trump Moment?