Politikai feszültség kíséri az EKB alelnökének újraválasztását – a Parlament nehezményezi saját háttérbe szorítását

A függetlenség és a politikai múlt ütközése

A jelölt szakmai tapasztalata vitathatatlan: de Guindos hosszú időn át játszott szerepet a spanyol gazdaságpolitika alakításában, majd az EKB vezetésében is meghatározó szerepet töltött be. Míg egyes képviselők szerint ez a tudás és rutin az eurózóna jelenlegi, feszült környezetében különösen értékes, mások éppen ezt a politikai előéletet tartják problémásnak. A kritikusok úgy vélik, hogy a jegybank hitelessége akkor maradhat meg, ha a vezetésében minél kevesebb olyan szereplő jelenik meg, aki korábban kormányzati pozíciót töltött be.

A Parlamentben a fenntartások azonban nem csak a személyes háttérről szóltak. Több képviselő nyíltan bírálta, hogy a név gyakorlatilag kész tényként érkezett hozzájuk, miután a tagállamok a háttérben már megegyeztek. Sokan úgy érzik, hogy a mostani helyzet ismét megerősítette: a Parlament szerepe a nagy pénzügyi kinevezéseknél szimbolikus, nem tényleges. Bár jogi értelemben véleményt formálhatnak, az, hogy a döntés nem rájuk tartozik, szerintük aláássa az uniós demokratikus működés egyik alapelvét.

A támogatók ezzel szemben arra figyelmeztetnek, hogy egy központi bank vezetésének politikai csatározásoktól való távolsága nem hátrány, hanem követelmény. Egy, a pénzügyi válságok logikáját jól ismerő szakembernek a jelenlegi geopolitikai környezetben stabilizáló szerepe lehet, míg egy új jelölt kiválasztása bizonytalanságot okozhatna a piacokon – érvelnek.

A vitában felsejlik az unió intézményi működésének egyik hosszú ideje fennálló dilemmája: miként lehet egyszerre fenntartani a jegybank szakmai függetlenségét és biztosítani a demokratikus kontrollt? A Parlament szerint a mostani rendszer túlságosan a kormányfőknek kedvez, akik a Tanácsban dönthetnek a kulcspozíciók sorsáról, míg a képviselők csak utólag kapnak szerepet. Ez a helyzet több frakcióban elégedetlenséget szült, különösen azokban, amelyek régóta sürgetik az uniós intézmények „kiegyensúlyozottabb hatalomelosztását”.

A következő hetekben sor kerül a parlamenti szavazásra, amely ugyan nem fogja megváltoztatni a döntés jogi eredményét, mégis fontos politikai jelzés lehet. Amennyiben a képviselők jelentős része elutasítja vagy kritikával illeti a jelölést, az növelheti a nyomást a Tanácsra és újraindíthatja azokat a vitákat, amelyek az EU intézményi reformjáról szólnak. A jelölés tehát nem csupán a pénzügyi stabilitás kérdése, hanem annak próbatétele is, mennyire érzi magát partnernek a Parlament a közös európai döntéshozatalban.

Forrás: Politico – European Parliament wins chance of bigger say in ECB vice president race