Paks II: megtörtént az első betonöntés, hivatalosan is belépett a kivitelezési szakaszba a projekt

Mérföldkőhöz érkezett a Paks II. beruházás: 2026. február 5-én megtörtént az első betonöntés, amely már nem előkészítő létesítményekhez, hanem közvetlenül az atomerőmű építéséhez kapcsolódik. A bejelentések szerint ezzel a projekt hivatalosan is a kivitelezési szakaszba lépett, és megkezdődött az első egység – a Paks 5. néven is emlegetett blokk – reaktorépületének alapozása. 

A mostani betonozás jelentősége túlmutat a szimbolikán: a nagyberuházásoknál a „first concrete” általában azt jelzi, hogy a tervezési, engedélyezési és tereprendezési fázisok után a fő létesítmények építése kézzelfoghatóan elindul. A Paks II. esetében ez azért is kiemelt pillanat, mert a projekt hosszú évek óta a magyar energiapolitika egyik legvitatottabb és legnagyobb volumenű vállalása, amelynek ütemezését és költségpályáját a geopolitikai környezet is erősen befolyásolja. 

A beruházás műszaki alapjai a nyilvános ismertetők szerint változatlanok: Paks II. két blokkból áll, orosz technológiájú, VVER–1200 típusú reaktorokkal. A generálkivitelező a Roszatomhoz tartozó Atomsztrojekszport (ASZE). A projekt támogatói azzal érvelnek, hogy a villamosenergia-igény hosszabb távon nő, miközben a klímacélok és az ellátásbiztonsági szempontok olyan, folyamatosan rendelkezésre álló, nagy mennyiségű és karbonmentes termelést igényelnek, amelyet a nukleáris energia képes biztosítani. 

A február 5-i eseményen elhangzott nyilatkozatok ezt a keretet erősítették. Rafael Mariano Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) főigazgatója a beszámolók szerint a karbonmentes termelés szempontjából is fontosnak nevezte a projektet, és arra is utalt, hogy a beruházás „ellenszélben” zajlik. Ez a megfogalmazás a jelenlegi európai politikai és gazdasági környezetre is utalhat: az atomenergia megítélése az EU-ban egyszerre változik és vitatott, miközben az orosz–ukrán háború óta az orosz ipari együttműködések különösen érzékeny területnek számítanak. 

A magyar kormány részéről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a kivitelezési szakasz kezdetét történelmi lépésként értékelte, és arról beszélt, hogy még sok munka van hátra. A célként az építkezés felgyorsítását és azt jelölte meg, hogy Paks II. minél előbb rácsatlakozzon a magyar villamosenergia-hálózatra. Egy másik megszólalásában a miniszter a projektet az európai atomipar „feléledésének” egyik zászlóshajójaként jellemezte, és azt is állította, hogy Paks II. nélkül a jelenlegi lakossági energiaár-politika fenntartása nem képzelhető el. Míg a kormányzati kommunikáció a beruházást elsősorban árstabilitási és ellátásbiztonsági kérdésként mutatja be, addig a nemzetközi szervezeti nézőpont inkább a dekarbonizációs és rendszerstabilitási előnyöket hangsúlyozza. 

A projekt előzményeit Süli János idézte fel: a hivatkozások szerint a bővítés gondolata a 2011-es energiastratégiában jelent meg hangsúlyosan, majd 2014-ben született kormányközi megállapodás az együttműködésről. A beszámolók a háború utáni lassulást is említik, ami arra utal, hogy a kivitelezés ütemét nemcsak műszaki és engedélyezési kérdések, hanem a nemzetközi pénzügyi, beszállítói és politikai kockázatok is alakítják.

Az orosz fél részéről Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezetője stratégiai előnyökről és hosszú távú tervezhetőségről beszélt, valamint felidézte a Roszatom korábbi szerepét a Paksi Atomerőmű működésében. Ez a folytonosság a projekt egyik érve: a magyar nukleáris ipar évtizedek óta együtt él az orosz technológiai háttérrel. Ugyanakkor éppen ez a függés az, amelyet kritikusok rendszerkockázatként értelmeznek különösen egy olyan időszakban, amikor Európa több területen igyekszik csökkenteni az orosz kitettségét. 

A Paks II.-ről szóló bejelentések időzítése azért is érdekes, mert közben a jelenlegi paksi blokkok teljesítménye és üzembiztonsága is a figyelem középpontjába került. A Paksi Atomerőmű (Paks I.) 2025-ben 16 098 GWh villamos energiát termelt, ami a tájékoztatások szerint a történetének második legmagasabb értéke. A magas termelés négy főjavítás mellett is összejött, és a 12 hónapos üzemeltetési ciklusról 15 hónaposra való átállás a rendelkezésre állást is javíthatja. Ez a teljesítmény azt mutatja, hogy a meglévő kapacitás rövid távon továbbra is a magyar áramtermelés egyik tartóoszlopa. 

Ugyanakkor 2026 elején a 3. blokk szilveszter óta csak a névleges teljesítményének felén üzemel egy generátor-meghibásodás miatt. A vállalati közlés a leterhelés tényét és a hiba elhárításán dolgozó szakembereket említi, de nem részletezi a hiba mértékét és a javítás várható időtartamát; a piacon eltérő információk keringenek. Míg egy optimistább értelmezés szerint a probléma néhány héten belül kezelhető, addig egy borúsabb forgatókönyv jelentősebb károkat és elhúzódó kiesést sem zár ki. A két kép együtt – rekordközeli éves termelés és egy látványos részterhelés jól jelzi, hogy a nukleáris energia egyszerre kínál magas rendelkezésre állást és hordoz olyan műszaki kockázatokat, amelyek egy-egy komponens hibájánál gyorsan rendszerhatássá válhatnak. 

Ebben a kontextusban a Paks II.-nél elindult alapozás politikai és energetikai üzenete is kettős. Egyrészt a kormány azt demonstrálja, hogy a bővítés nem csupán terv, hanem építési fázisba fordult. Másrészt a magyar villamosenergia-rendszer rövid távú stabilitása továbbra is nagyrészt a meglévő erőművi portfólió – benne Paks I. – üzembiztonságán múlik, miközben az új kapacitás belépése még évek kérdése. 

A következő időszak kulcskérdése az lesz, hogy a beígért gyorsítás milyen ütemtervben és milyen kockázatkezeléssel valósul meg: a nagy nukleáris projektek Európa-szerte gyakran csúsznak, és a költségek is hajlamosak elszállni. A február 5-i betonöntés mindenesetre olyan pont, amelytől kezdve a Paks II.-ről szóló vita egyre kevésbé elvi, és egyre inkább gyakorlati kérdésekről szólhat: határidőkről, beszállítói láncokról, finanszírozásról, valamint arról, hogy a magyar energiamixben mikor és milyen áron jelenik meg az új atomerőművi termelés.

Forrás: Telex - eredeti cikk linkje: Betonöntés, repedező alkatrészek, rekordtermelés és új ígéretek – így áll most a magyar atomenergia