Menetrendszerinti gépekkel hozná haza a kormány a Közel-Keleten rekedt magyarokat

A közel-keleti biztonsági helyzet romlása ismét kézzelfoghatóvá tette, mennyire sérülékeny a nemzetközi légi közlekedés: néhány napnyi eszkaláció elég ahhoz, hogy légterek zárjanak be, járatok maradjanak a földön, és turisták, üzleti utazók, illetve a térségben dolgozók ezrei rekedjenek átmenetileg külföldön. A magyar kormány most több csatornán próbálja megszervezni a térségben tartózkodó magyarok hazajutását, miközben a külpolitikai kommunikációban hangsúlyosan jelenik meg a „magyarok biztonságba hozatala” mint állami feladat. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a beszámolók szerint telefonon egyeztetett az Egyesült Arab Emírségek és Jordánia külügyminiszterével. A megbeszélések fókuszában a közel-keleti helyzet, illetve a térségben rekedt magyar állampolgárok hazajuttatása állt. A miniszter tájékoztatása alapján a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a légterek többsége zárva van, a repülőterek újranyitása pedig a támadások és a biztonsági kockázatok miatt lassan, korlátozott kapacitással halad. Ez nemcsak a külön szervezett mentőjáratokat, hanem a menetrendszerinti közlekedést is akadályozza: hiába lenne igény a hazautazásra, a járatok nem, vagy csak kerülő útvonalakon, csökkentett számban tudnak közlekedni. 

A kormányzati közlés szerint az Egyesült Arab Emírségekben, különösen Dubajban és Abu-Dzabiban több mint négyezer magyar tartózkodik. Ez a szám önmagában is jelzi, hogy nem néhány elszigetelt esetről van szó: a térség az utóbbi években fontos turisztikai célponttá vált, emellett sokan dolgoznak ott ideiglenesen vagy hosszabb távon. A légtérzárak azonban olyan helyzetet teremtenek, amelyben a hazajutás nem pusztán jegyvásárlás kérdése, hanem diplomáciai és logisztikai koordinációt igényel. A tervek szerint Jordániából szerdán és csütörtökön repatriáló járatok indulnak Ammánból. Ezek a járatok azoknak nyújtanak megoldást, akik Izraelből Jordániába jutottak át, és onnan tudnak továbbutazni. Emellett Egyiptomból pénteken Sarm-es Sejkből indul repatriáló járat, amely az oda átkelt magyarokat szállítja haza. A miniszter arról is beszélt, hogy a repatriálást követően a Wizz Air megnövelt számú járatai is rendelkezésre állhatnak, ami arra utal: a kormányzati mentőjáratok inkább a legsürgősebb esetekre és a legnehezebben mozgó csoportokra fókuszálnak, míg a helyzet stabilizálódásával a piaci szereplők kapacitásbővítése veheti át a főszerepet.

A mostani művelet rávilágít a konzuli védelem gyakorlati oldalára is. Válsághelyzetben a külügyi tárca mozgástere részben attól függ, milyen gyorsan nyílnak meg újra a repülőterek, milyen útvonalakon lehet biztonságosan közlekedni, és mennyire együttműködők a fogadó országok hatóságai. A telefonos egyeztetések ezért nem puszta protokolláris gesztusok: a légtérhasználat, a tranzitálás, a repülőtéri engedélyek és a csoportos utaztatás mind olyan kérdés, amelyhez kormányközi koordináció kell. A forrásokban megjelenik egy kapcsolódó nemzetközi dimenzió is: utalás történik Donald Trump nyilatkozatára a Perzsa-öböl tengeri kereskedelmének biztosításáról. Bár ez a megjegyzés nem közvetlenül a magyar repatriálásról szól, mégis jelzi, hogy a térségben zajló események túlmutatnak a légi közlekedésen. A globális energia- és áruszállítási útvonalak biztonsága, a tengeri kereskedelem zavartalansága és a regionális katonai kockázatok mind olyan tényezők, amelyek közvetve a civil utazásra is kihatnak: ha nő a bizonytalanság, a légitársaságok óvatosabbak, a biztosítók szigorítanak, a hatóságok pedig gyorsabban nyúlnak korlátozó intézkedésekhez. 

A „hazahozatal” kifejezés ugyanakkor a magyar kormány kommunikációjában nem kizárólag a közel-keleti helyzethez kapcsolódik. Egy másik ügyben két, kényszersorozottként említett, magyar állampolgársággal is rendelkező kárpátaljai magyar férfi érkezett Budapestre a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre Szijjártó Péterrel. A miniszter nyilatkozata szerint a két férfi már biztonságban van, és nem kell visszatérnie a háborúba. A cikkek felidézik: Orbán Viktor miniszterelnök egy keddi telefonbeszélgetésben kérte Vlagyimir Putyintól az orosz hadifogságba esett magyar állampolgárok szabadon bocsátását, Szijjártó pedig szerda este jelentette be a két hadifogoly elengedését, miután tárgyalt az orosz elnökkel. A két történet között nyilvánvaló különbség van: az egyik egy gyorsan változó regionális konfliktus miatti utazási válság, a másik egy háborús fogságból való szabadulás. Mégis közös bennük, hogy mindkettő a külpolitika „állampolgárvédelmi” arcát emeli ki, és azt a kormányzati állítást erősíti, hogy a diplomáciai csatornák mozgósíthatók magyar állampolgárok érdekében. Ezzel együtt a helyzetek természete eltérő: míg a közel-keleti repatriálásnál a logisztika, a légtérhasználat és a járatszervezés a kulcskérdés, addig a hadifoglyok ügye sokkal inkább nagyhatalmi és háborús kontextusban értelmezhető, ahol a politikai üzenetek súlya is nagyobb. 

A mostani közel-keleti művelet kimenetele rövid távon azon múlik, mennyire gyorsan normalizálódik a légi közlekedés, és mennyire sikerül a repatriáló járatokkal tehermentesíteni a leginkább kiszolgáltatott helyzetben lévőket. Hosszabb távon viszont a történet emlékeztet arra, hogy a nemzetközi mobilitás korszakában a válságkezelés nem rendkívüli kivétel, hanem visszatérő feladat: a külügyi apparátus, a légitársaságok és az utasok felkészültsége egyaránt számít. A magyarok hazajuttatása most egyszerre diplomáciai próbatétel és gyakorlati logisztikai feladat – olyan helyzetben, ahol a döntő tényező végső soron nem a szándék, hanem a térség biztonsági realitása. 

Forrás: Nyugati Fény - eredeti cikk linkje: Szijjarto Péter mindent megteszunk a négyezer magyar hazajuttatásáért