„Már ablakot sem merünk nyitni” – évek óta galambürülék keseríti meg egy székesfehérvári társasház lakóinak életét

A Bátky Zsigmond utcai társasház egyik lakója, Horváth Edina arról beszélt, hogy az épület ablakpárkányait vastag galambürülék-réteg borítja, amelyet a lakók nem tudnak eltávolítani, mivel több hely egyszerűen hozzáférhetetlen számukra. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az egyik felső emeleti párkányon már hosszabb ideje egy elpusztult galamb teteme is ott hever.

A lakók szerint a probléma már nem pusztán esztétikai kérdés. A felgyülemlett ürülék folyamatosan porzik, különösen a lépcsőházi részeken, és a szél gyakran befújja a szennyeződést a nyitott ablakokon keresztül a lakásokba is. Többen emiatt már szellőztetni sem mernek.

Az egyik legnehezebb helyzetben éppen Horváth Edina van, aki két gyermekével él a társasházban, ráadásul asztmás beteg. Elmondása szerint kénytelenek folyamatosan légtisztítót használni és csukva tartani az ablakokat, mert attól tartanak, hogy a por és a szennyeződés tovább rontja az egészségi állapotukat.

A társasház lakói szerint többször is jelezték a problémát a közös képviselet felé, azonban tartós megoldás helyett leginkább ígéreteket kaptak. Bár időnként történik takarítás, a beszámolók alapján ez inkább alkalmi beavatkozás, mint valódi megoldás. A lakók szerint legutóbb akkor jelent meg alpinista takarítócsapat az épületnél, amikor a problémáról ismét nyilvános közösségi médiás bejegyzés született.

A történet jól mutatja, hogy a galambok jelenléte egyre több városi környezetben okoz konfliktust. Bár sokan a városi élet természetes részének tekintik őket, nagyobb számban komoly higiéniai és egészségügyi problémákat idézhetnek elő. A felhalmozódó ürülék nemcsak kellemetlen szaggal járhat, hanem különféle gombák, baktériumok és allergén anyagok megjelenésének kockázatát is növelheti.

A szakértők szerint különösen veszélyeztetettek lehetnek az asztmával vagy légzőszervi problémákkal élők. A kiszáradt ürülékből származó finom por könnyen a levegőbe kerülhet, majd belélegezve irritációt okozhat. Emiatt több országban már külön előírások és ajánlások léteznek a nagyobb galambpopulációk kezelésére.

Közben a városi galambprobléma kezelését az is nehezíti, hogy a madarak rendkívül jól alkalmazkodtak az emberi környezethez. A társasházak párkányai, tetőszerkezetei és nyitott részei ideális fészkelőhelyet biztosítanak számukra. Ha egyszer nagyobb kolónia telepszik meg egy épület körül, hosszú távú és következetes védekezés nélkül nehéz visszaszorítani őket.

A lakók szerint éppen ezért nem egyszeri takarításra lenne szükség, hanem tartós madárvédelmi megoldásokra. Többen hálók, tüskék vagy egyéb galambriasztó rendszerek telepítését szeretnék, hogy hosszabb távon is megszűnjön a probléma.

A történet egyúttal arra is rávilágít, milyen gyorsan romolhat az életminőség egy társasházban, ha egy ilyen helyzet hosszabb ideig megoldatlan marad. A lakók szerint ma már nemcsak kellemetlenségről van szó, hanem arról, hogy saját otthonukban sem érzik magukat komfortosan.

A székesfehérvári társasház esete nem egyedi: több magyar városban is visszatérő problémát jelent a galambok elszaporodása. A kérdés ezért valószínűleg a jövőben is egyre több lakóközösséget érinthet majd, különösen a sűrűn beépített városi környezetben.

Forrás: Sokszínű Vidék – eredeti cikk linkje: „Már ablakot sem merünk nyitni” – elviselhetetlen körülmények egy fehérvári társasházban