Letartóztattak egy dunavarsányi gyerekorvost: pénzért kerülhettek be nem beadott oltások az EESZT-be

Egy Pest vármegyében praktizáló – a sajtóban dunavarsányiként említett – gyermekorvost és asszisztensét letartóztatták, miután a gyanú szerint több esetben valótlanul igazolták kötelező védőoltások beadását. A Budapest Környéki Törvényszék tájékoztatása alapján a Budakörnyéki Járásbíróság nyomozási bírója egy hónapra rendelte el a kényszerintézkedést, elsősorban a bűnismétlés és a bizonyítás megnehezítésének veszélyére hivatkozva. 

A rendőrségi közlés szerint az eljárás vesztegetés elfogadása és közokirat-hamisítás gyanúja miatt indult. A gyanú lényege: a doktornő a szülők kérésére nem adta be a gyermekeknek a kötelező védőoltásokat, ennek ellenére az oltás beadását rögzítette az egészségügyi kiskönyvben, illetve az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT) is úgy, mintha az megtörtént volna. A hatóságok szerint mindezért alkalmanként 20–40 ezer forintot kért, és az így kapott pénzen az asszisztensével osztozott. 

A nyomozás a rendőrség tájékoztatása alapján a Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentésével indult. A Pest vármegyei nyomozók február 16-án a rendelőben fogták el a doktornőt és az asszisztensét, valamint egy anyukát is, aki a gyanú szerint a találkozó egyeztetésében közreműködött. A helyszínen csaknem 700 ezer forintot, különféle nyilvántartásokat, oltási könyv-másolatokat, dokumentumokat és egy telefont is lefoglaltak. 

A bírósági közleményekből az is kiderül: a gyermekorvos a meghallgatásán érdemben nem nyilatkozott, míg az asszisztens beismerte a cselekményt, de részletes vallomást nem tett. Az anyuka ellen – a rendőrségi tájékoztatás szerint – vesztegetés és közokirat-hamisítás miatt folyik eljárás. 

Az ügy nyilvánosságát tovább növelte, hogy a rendőrség videót tett közzé az elfogásról a police.hu-n. A felvételek célja rendszerint kettős: egyrészt a rendőrségi munka bemutatása, másrészt – kimondva-kimondatlanul – elrettentés. Ugyanakkor az ilyen videók óhatatlanul felvetik a kérdést is, hogyan lehet a közérdekű tájékoztatást összehangolni az érintettek személyiségi jogaival és az ártatlanság vélelmével. A mostani ügyben a hatóságok kommunikációja mindenesetre egyértelműen arra épül, hogy a gyanú szerint nem elszigetelt hibáról, hanem üzletszerűen működtetett gyakorlatról lehet szó.

A sajtóban megjelent beszámolók szerint a gyanúsított orvos a helyiek körében ismert és népszerű volt, és felmerült az is, hogy az érintett az Érdi Gyermekorvosi Ügyeleten is dolgozhatott. Az önkormányzat érdemben nem kommentálta a büntetőeljárást, kommunikációja inkább a helyettesítés megszervezésére szorítkozott – ami érthető, hiszen egy település számára az alapellátás folyamatossága azonnali, gyakorlati kényszer. Ugyanakkor a hallgatásnak ára is lehet: a bizalomvesztés gyorsan terjed, különösen akkor, ha a közösségben elindul a találgatás arról, hány család érintett, és kik fizethettek hamis igazolásokért. 

A történet túlmutat egyetlen rendelőn. A kötelező védőoltások rendszere közegészségügyi logikára épül: nemcsak az egyéni védelmet szolgálja, hanem a közösségi immunitást is. Ha egy gyermek papíron oltott, a valóságban viszont nem, az több szinten okozhat kárt. Egyrészt a gyermek védtelen maradhat bizonyos fertőzésekkel szemben, másrészt a járványügyi kockázat is nőhet, mert a hatóságok és az ellátórendszer hamis adatokból indulnak ki. Harmadrészt a bizalom sérül: a szülők joggal várják el, hogy az oltási dokumentáció – különösen, ha az EESZT-ben is megjelenik – a valóságot tükrözze. 

Az ügy egy másik, kényelmetlenebb kérdést is előhoz: mi motiválhat szülőket arra, hogy pénzt adjanak a kötelező oltások „kikerüléséért”, miközben a papírok rendben legyenek. A jelenség mögött lehet félelem a mellékhatásoktól, bizalmatlanság az intézményekkel szemben, vagy egyszerűen a konfliktuskerülés (ne legyen vita az óvodával, iskolával, hatósággal). Ezek a motivációk azonban nem változtatnak azon, hogy a gyanú szerinti megoldás – hamis igazolás – a közösségi együttélés alapvető szabályait sérti, és a jog szerint is súlyos következményekkel járhat. 

A letartóztatás elrendelése arra utal, hogy a bíróság a nyomozati érdekeket jelenleg erősnek látja. A kényszerintézkedés ugyanakkor nem ítélet: a gyanú megalapozottságát és a felelősséget a büntetőeljárás későbbi szakaszai tisztázzák. A következő hetekben-hónapokban kulcskérdés lehet, hogy a hatóságok milyen körben tárják fel az eseteket, lesznek-e további gyanúsítottak, és hogyan tudják bizonyítani, hogy az oltások ténylegesen elmaradtak, miközben a dokumentáció beadottként szerepelt. 

Az eset rávilágít az egészségügyi adminisztráció digitális korszakának paradoxonára is. Az EESZT célja a nyomon követhetőség és az átláthatóság növelése, de ha a rendszerbe eleve valótlan adat kerül, a digitalizáció nem megoldás, hanem a hiba gyors terjesztője lesz. A tanulság ezért nemcsak rendészeti: az alapellátásban dolgozók terheltsége, a kontrollmechanizmusok, valamint a szülői tájékoztatás és bizalomépítés egyaránt része annak a környezetnek, amelyben egy ilyen ügy egyáltalán létrejöhet. 

A nyomozás jelenlegi szakaszában a legfontosabb kérdés talán az, hogyan lehet a közegészségügyi kockázatot gyorsan csökkenteni: fel kell mérni, mely gyermekek maradhattak oltatlanul, és milyen módon lehet pótolni az elmaradt védelmet. Mert miközben a büntetőeljárás a felelősségről szól, a közösség szempontjából az időfaktor a döntő: a papírok rendezése nem helyettesíti az immunizálást.

Forrás: Economx - eredeti cikk linkje: Rács mögé dugták az oltásokkal visszaélő gyerekorvost, miután lebukott