Két tűz(szünet) közt – Trump diadala vagy gyengesége?

Napokkal azután, hogy az Egyesült Államok célzott légicsapásokat mért iráni atomlétesítményekre, Donald Trump bejelentette a tűzszünet létrejöttét. A bejelentést sokan történelmi fordulatként értelmezték – de órákkal később már újabb izraeli dróntámadásokról és iráni megtorlásokról számoltak be. A „tűzszünet” szó így inkább egy diplomáciai pillanatfelvétellé vált, mintsem a fegyvernyugvás valódi kezdetévé.

A térségben tapintható a feszültség. Trump látszólag megakadályozta a nyílt háború kitörését, de közben saját szövetségese, Izrael önállóan cselekszik. Vajon békét teremtett az amerikai elnök – vagy épp elvesztette az irányítást?

Trump két tűz között – erődemonstráció vagy veszélyes ingadozás?

A Mandiner egy friss cikkében így fogalmazott: „Donald Trump két tűz közé került – Izrael elvárásai és az amerikai társadalom háborúellenes hangulata között. Ebből a helyzetből nehezen fog kijönni.”  Az amerikai elnök konfliktusban játszott szerepének megítélése valóban ambivalens. Konzervatív médiumok úgy értékelik, hogy Trump katonai fellépése megakadályozta a konfliktus kiszélesedését és jelezte, hogy Amerika még mindig képes rendet tenni. „Az amerikai elnök a legfontosabb pillanatban lépett, amikor már Irán is elszánta volna magát a kemény válaszcsapásra – ezzel viszont kiütötte a biztosítékot a perzsa rezsim kezéből.” írta a Mandiner. A kormánypárti sajtóban megjelent narratíva szerint Trump fellépése egyszerre mutatott erőt és visszafogottságot, elrettentette Iránt attól, hogy nyílt háborúba bocsátkozzon és rámutatott, hogy az Egyesült Államok továbbra is képes rendet teremteni a világpolitikában.

Más hangok viszont úgy látják: a támadás inkább tűzoltás volt és az amerikai elnök gyengülő befolyását vélik felfedezni a történtek mögött. A Privátbankár szerint:„Trump úgy akart békét teremteni, hogy közben nem tudta megakadályozni a legfőbb szövetségese, Izrael túlkapásait.” Több független elemző is úgy látja, hogy az USA engedett Izrael nyomásának, Trump csak a „károk után jött rendet rakni” – mondák.  Megjegyzik, az eddigi, amerikai elrettentő stratégia már nem működik úgy, mint korábban.

Izrael szerepe: szövetséges vagy önjáró hatalom?

Miközben Trump a világ nyilvánossága előtt béketeremtőként jelenik meg, Izrael a háttérben saját stratégiáját követi. A tűzszünet után alig néhány órával izraeli források újabb, célzott dróntámadásokról számoltak be Szíria és Irak területén. A célpontok között iráni katonai infrastruktúrák és logisztikai állomások szerepeltek. A hivatalos izraeli álláspont szerint a támadások „megelőző jellegűek”, és kizárólag az iráni agresszió visszaszorítását célozták. Az amerikai kormányzat nem kommentálta nyíltan az izraeli műveleteket, de elemzők szerint a Fehér Ház jelenleg inkább követi, mint irányítja a térség eseményeit. Mindez megerősíti azt az értelmezést, hogy Izrael számára a tűzszünet nem stratégiai cél, hanem taktikai eszköz. A térségben megfigyelhető feszültség hosszú ideje lappang, az iráni befolyás növekedése pedig folyamatos kihívásként jelenik meg a Netanjahu-kormány számára – függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok éppen milyen állásponton van.

A hang.hu publicisztikája egyenesen Izrael felelősségét firtatja a helyzet kialakulásában: „Ha már belefogunk a tények ellenőrzésébe, érdemes itt megjegyezni, hogy Netanjahu már idestova két évtizede folyamatosan azt mondja, hogy Irán hónapokon belül atombombát fejleszt ki.” – véli Kardos Gábor. És ez a mostani beavatkozás csak kontraproduktív lehet, hisz „Netanjahu offenzívája az iráni rezsim leghatékonyabb politikai megerősítése és annak drámai igazolása, miért sürgetően szükséges Iránnak a nukleáris elrettentés” véli a szerző a Hang.hu-n megjelent publicisztikájában.

A The American Conservative  – a Mandiner cikke szerint – ugyanerre utalt: „Az amerikai hírszerzés szerint Irán még a közelébe sem jutott az atomfegyver előállításának.”
(The American Conservative, idézi: Mandiner.hu) Ez az állítás – ha igaz – súlyosan alááshatja a katonai fellépés jogalapját, és azt a narratívát, miszerint Irán „közvetlen fenyegetést” jelent. Ebből a nézőpont nézve a helyzet azt a narratíva támasztja alá, hogy Trump nem erőt mutatott, hanem reagált egy szövetséges lépéseire, és utólag próbálta kontrollálni a helyzetet.

Magyarország óvatos hangja: béke, de egyértelmű állásfoglalás nélkül

Orbán Viktor miniszterelnök már napokkal ezelőtt összehívta a Védelmi Tanácsot, és úgy fogalmazott: „A világ egy újabb háborús küszöbhöz érkezett. Magyarországnak most is a biztonságát kell első helyre tennie.”

A magyar külpolitika – ahogy eddig is – igyekszik a konfliktus minden szereplőjével kiegyensúlyozott viszonyt fenntartani. Szijjártó Péter külügyminiszter hangsúlyozta, hogy „Magyarország a béke pártján áll”, de egyetlen kormányzati szereplő sem nevezte meg egyértelműen a felelősöket. Ez a hozzáállás megfelel az elmúlt évek diplomáciai gyakorlatának: aktív szerep nélkül, de figyelmes távolságtartással követni a globális eseményeket, és egyben kerülni minden olyan nyilatkozatot, amely szövetségi pozíciókat kockáztathatna.

Várható gazdasági következmények: olaj, infláció és globális kiszámíthatatlanság

Az egyik legnagyobb aggodalom a nemzetközi piacokon a Hormuzi-szoros sorsa. Ez a stratégiai jelentőségű tengerszoros Irán és Omán között húzódik, és a világ olajszállítmányainak csaknem 20%-a halad át rajta. Irán többször jelezte, hogy ha a „szuverenitását fenyegetik”, akkor „minden eszközt mérlegre tesz” – ez diplomáciai nyelven akár a szoros részleges lezárását is jelentheti.

Ez a fenyegetés már önmagában is nyomást gyakorol az olajárakra, és elemzők szerint az üzemanyagárak emelkedése akár heteken belül érezhető lehet Európában is. A forint szempontjából ez újabb inflációs kockázat, különösen a régió energiaimport-függősége miatt.

Kína és Oroszország a háttérben szintén figyelik az eseményeket: a kínai olajimport erősen függ a térség stabilitásától, míg Oroszországnak jól jöhet az olajárak emelkedése. A nyugati országok – köztük az Egyesült Államok – egyelőre nem terveznek szankciókat Irán ellen, mivel az újabb eszkaláció veszélye továbbra is fennáll.

Patthelyzet: Háború vagy béke?

A következő napokban három kérdés válik kulcsfontosságúvá:

1. Trump kontrollálni tudja-e Izrael további katonai lépéseit?
   Ha nem, a tűzszünet érvényét veszti.
2. Irán milyen formában válaszolhat újra – közvetlenül vagy közvetítő csoportokon keresztül?
   A térség milíciái már aktívak: a jemeni húszik és a libanoni Hezbollah is megszólalt.
3. A világpiac meddig képes kezelni az olajellátás körüli bizonytalanságot?
   A befektetők már most kockázati prémiumokat áraztak be.

A világpolitikai térképen jelenleg egyfajta ideiglenes fagyás figyelhető meg. A tűzszünet technikailag él, de már több „kivétel” is történt. A térség országai továbbra is készenlétben állnak. A nagy kérdés, hogy Trump fellépése csak elodázta az újabb háborús spirált, vagy valóban megakadályozta a nagyobb összeomlást? És meddig bírja ki Izrael és Irán, hogy ne lépjék át újra a vörös vonalat? A tűzszünet ma inkább pillanatnyi egyensúly, mint valódi megegyezés. A helyzet törékeny, és egyetlen elhibázott lépés is újraindíthatja a válság spirálját. Vajon elég erős a diplomácia ahhoz, hogy a fegyverek árnyékában is fennmaradjon a párbeszéd? Vagy csak szünetet kaptunk – egy következő háború előtt?