Két rendező, egy vita – a migráció, antiszemitizmus és oroszellenesség kereszttüzében

Két világhírű filmrendező, Nemes Jeles László és Woody Allen az elmúlt napokban olyan kijelentéseket és döntéseket hoztak, amelyekkel szembe mentek a nyugati fősodor elvárásaival. Bár mindketten zsidó származásúak, éppen az antiszemitizmus, a migráció és az oroszellenesség összefüggéseire hívták fel a figyelmet – és ezzel sajátos módon a globalista narratíva kritikusaivá váltak.

Nemes Jeles László: a migráció és az antiszemitizmus összefonódása

A Saul fia Oscar-díjas rendezője az Indexnek adott interjúban beszélt arról, hogy nem tud azonosulni a határok nélküli világ képével, amelyet a globalista gondolkodás sokszor természetesnek tekint. Nemes Jeles szerint a migráció nemcsak kulturális, hanem biztonsági kérdés is, és egyik legsúlyosabb következménye az antiszemitizmus visszatérése Európába.

„Az antiszemitizmus ma már nem elsősorban a szélsőjobboldali csoportokban van jelen, hanem a migrációval együtt érkezik, új formában” – fogalmazott.

Kijelentései azért különösen figyelemre méltók, mert saját identitásából fakadóan személyesen is érintett a kérdésben. A Mandiner úgy értelmezte az interjút, hogy a rendező „óriási gyomrost vitt be a balliberálisoknak”, hiszen a migráció és a nyitott világ politikáját kritizálta – azt a gondolkodást, amelyet a legtöbb nyugati kulturális közegben magától értetődő alapnak tekintenek.

Woody Allen: botrány az orosz filmfesztivál körül

Az Egyesült Államokban és Európában is élő legenda, Woody Allen szintén szokatlan döntést hozott, amikor elfogadta a meghívást egy oroszországi filmfesztiválra. A fellépés miatt azonnal támadások érték, különösen ukrán részről, ahol úgy értékelték, hogy a rendező ezzel legitimálja Moszkvát és gyengíti a kulturális bojkottot.

Allen azonban következetesen azt vallja: a művészetet nem szabad alárendelni a politikának. A fesztiválon való részvételével épp ezt az elvet próbálta kifejezni. Kritikusai szerint viszont a mai háborús helyzetben nincs „semleges művészet” – minden fellépés politikai üzenet is.

Az ügy pikantériája, hogy Allen zsidó származásúként szintén érzékeny az antiszemitizmus kérdésére, mégis az orosz kulturális térben vállalt szereplést – miközben a nyugati fősodor sokszor éppen az antiszemitizmus elleni küzdelemmel indokolja az orosz kultúra bojkottját.

Diplomáciai párhuzam: amerikai–francia vita az antiszemitizmus kapcsán

A két rendező ügye nem elszigetelt jelenség, hanem beleilleszkedik egy szélesebb vitába, amely Nyugaton belül is egyre erősebb. Az Egyesült Államok azzal vádolta Franciaországot, hogy politikája erősíti az antiszemitizmust. Párizs válaszul bekérette az amerikai nagykövetet, jelezve: visszautasítja a bírálatot.

Ez a diplomáciai pengeváltás is azt mutatja, hogy a „nyugati egység” korántsem problémamentes. Miközben Washington a migrációval és a közel-keleti helyzettel összefüggésben az antiszemitizmus erősödését látja, Franciaország belpolitikai realitásai egészen más megoldásokat szülnek. A vita tehát itt is a migráció, a zsidóság biztonsága és a politikai identitások kérdése körül forog.

Közös nevező: egy tőről fakadó törésvonalak

A három történet – Nemes Jeles interjúja, Woody Allen oroszországi szereplése és a francia–amerikai diplomáciai vita – látszólag különböző ügyek, de valójában ugyanarra a gyökérproblémára vezethetők vissza.

• Migráció és antiszemitizmus: Nemes Jeles szerint a bevándorlás új formában hozza vissza a zsidóellenességet Európába.

• Kulturális bojkott és oroszellenesség: Woody Allen fellépése azt mutatta, hogy nem minden művész hajlandó követni a teljes bojkott logikáját.

• Nyugati belső viták: Az amerikai–francia feszültség példája jelzi, hogy a zsidóság helyzete és az antiszemitizmus megítélése politikai törésvonalat hoz létre a szövetségesek között is.

Mindkét rendező – és a diplomáciai ügy – arra világít rá, hogy a nyugati kulturális és politikai térben ma már nem magától értetődő a „globális konszenzus”. Aki szembe megy a migráció támogatásával vagy az orosz bojkottal, könnyen a kritika kereszttüzébe kerül – még akkor is, ha személyes identitása és életútja miatt nehezen vádolható bármiféle szélsőséggel.

A tabuk ledőltek

Az elmúlt napok történései azt mutatják: a kultúrában és a politikában is egyre kevésbé működik a korábbi konszenzus. Nemes Jeles László és Woody Allen példája azt jelzi, hogy zsidó származású alkotók is nyíltan kritizálják a migrációt, az antiszemitizmus új formáit vagy az oroszellenes bojkottot.

A globalista narratívával szembemenő hangok tehát már nem a szélsőjobboldali politikából érkeznek, hanem a nyugati kulturális elit belsejéből. És éppen ez adja kijelentéseik súlyát: olyan tabukat feszegetnek, amelyeket eddig kevesen mertek nyíltan kimondani.