Hogyan alakítja át a közlekedést az új kormányzati logika?
Az elmúlt években a közlekedéspolitika csendes, de következetes átalakuláson ment keresztül Magyarországon. Az útdíjak emelése, különösen a nehéz-tehergépjárművek esetében, nem önmagában álló intézkedés, hanem egy átfogóbb szemléletváltás része. A döntéshozók egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy a közúti áruszállítás arányát csökkenteni, a vasúti fuvarozásét pedig növelni kívánják.
A közúti fuvarozók számára az útdíjemelés azonnali és kézzelfogható következményekkel jár. A magasabb költségek gyorsan megjelennek a szolgáltatási díjakban, amit végső soron a megrendelők, majd a fogyasztók is megérezhetnek. Egy fuvarozói körökben gyakran hangoztatott mondat szerint:
az út nemcsak aszfalt, hanem költség is
és ez a költség most látványosan nő.
Közút vagy vasút nem csak gazdasági kérdés
A kormányzati érvelés szerint a díjemelések célja nem a fuvarozók ellehetetlenítése, hanem a közlekedési rendszer egyensúlyának javítása. A közút jelentős környezeti terhelést okoz, miközben a vasúti infrastruktúra sok esetben kihasználatlan. Az elképzelés lényege, hogy a hosszabb távú, nagy tömegű szállítmányok fokozatosan átterelődjenek a sínekre.
Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. A vasúti árufuvarozás jelenleg számos strukturális problémával küzd: lassabb, kevésbé rugalmas, és sok esetben nem kínál valódi alternatívát az úgynevezett egyeskocsi-fuvarozás visszaszorulása miatt.
Ha nincs hova átrakni az árut, a vasút csak elméleti megoldás marad
– fogalmaznak szakmai körökben.
Az egyeskocsi-rendszer leépülése különösen érzékenyen érinti a kisebb ipari szereplőket. Számukra a közút eddig gyors és kiszámítható megoldást jelentett, míg a vasút inkább a nagy volumenű, koncentrált szállítások terepe volt. Az útdíjak emelése ebben a helyzetben inkább kényszerként, mint ösztönzőként jelenik meg.
A döntések politikai dimenziója sem elhanyagolható. A közlekedési infrastruktúra mindig stratégiai kérdés, hiszen közvetlen hatással van a gazdaság versenyképességére. Az útdíjemelés egyben jelzés is: az állam aktívabban kíván beleszólni abba, milyen irányba fejlődjön az áruszállítás. Ez a beavatkozás azonban csak akkor lehet sikeres, ha valódi alternatívák is társulnak hozzá.
Hosszabb távon a kérdés nem az, hogy drágább lesz-e a közúti fuvarozás, hanem az, hogy képes-e a rendszer alkalmazkodni. Ha a vasút fejlesztése elmarad, az útdíjemelés pusztán költségnövelő intézkedés marad. Ha viszont a hálózat, a szolgáltatások és az átrakási lehetőségek is fejlődnek, akkor valóban új egyensúly alakulhat ki a közlekedésben.
A mostani lépések tehát nemcsak számokról és tarifákról szólnak. Arról is, hogy milyen irányba mozdul el az ország logisztikai gondolkodása, és mennyire sikerül összehangolni a gazdasági érdekeket a fenntarthatósági célokkal. Az útdíjemelés ebben a folyamatban inkább kezdet, mint végpont.
Forrás: HVG: eredeti cikk linkje – 2026 jól kezdődik: Lázár János szállítmányozási káoszt főzött ki januárra
Link másolása
