Felére esett a nyelvvizsgázók száma: mi történt a magyar nyelvtanulási kedvvel?

Az elmúlt hat év egyik legfeltűnőbb oktatási trendje, hogy drasztikusan visszaesett a nyelvvizsgázók száma Magyarországon. Az Oktatási Hivatal (OH) statisztikái alapján 2019-ben még 124 470-en próbálkoztak nyelvvizsgával, 2024-re viszont ez 58 969 főre csökkent – vagyis nagyjából a felére. A 2024-es évben a vizsgázók száma a részletes adatok szerint 56 430 próbálkozó volt, közülük 43 831-en sikerrel jártak. A különböző összesítések eltérő bontásból adódhatnak, de a fő irány egyértelmű: a nyelvvizsga iránti kereslet érdemben zsugorodott. 

A visszaesés időzítése sem véletlen. A Népszava által idézett értelmezés szerint a fordulat 2020 után gyorsult fel, amikor a koronavírus-járványra hivatkozva a kormány nyelvvizsga-amnesztiát vezetett be, és mentesítette a felsőoktatásban tanulók egy részét a korábban elvárt nyelvvizsga-kötelezettség alól. A folyamat később intézményesült is: a beszámolók szerint 2022-ben a felsőoktatási törvényből kikerült a diploma megszerzéséhez előírt legalább B2-es nyelvvizsga követelménye, és 2023-tól a diploma feltételeként megszűnt a nyelvvizsga-kötelezettség. Magyarán: a nyelvvizsga sokak számára már nem „kapuőr”, hanem legfeljebb plusz előny. 

A nyelvvizsgázók összetételében is látszik a változás. Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület és a Euroexam képviseletében arról beszélt, hogy a legnagyobb visszaesés az egyetemista korosztályban következett be. Ez logikus következménynek tűnik: ha a diploma megszerzéséhez nem szükséges a nyelvvizsga, akkor az egyetemi évek alatt eltűnik az a kényszerítő erő, amely korábban sokakat rávett a felkészülésre és a vizsgára. A nyelvtanulás így könnyen „majd egyszer” típusú tervvé válhat, különösen akkor, ha a hallgatók rövid távon más tanulmányi vagy megélhetési nyomásokkal küzdenek. 

A jelenség nemcsak az oktatási statisztikákban, hanem a nyelvoktatási piacon is érezhető. Rozgonyi szerint a lakossági nyelvoktatási piac lényegében összeomlott, és a nyelviskolák bevételeinek egyre nagyobb részét a céges képzések adják. A másik forrás alapján a nyelviskolák is „megérezték” az egyetemista kereslet visszaesését, ezért sokan vállalati és intézményi oktatásra állnak át. Ez a fordulat piaci szempontból racionális alkalmazkodás, társadalmi szempontból viszont kérdéseket vet fel: ha a nyelvtanulás egyre inkább a munkahelyi képzésekhez kötődik, akkor azok kerülhetnek előnybe, akik eleve olyan cégnél dolgoznak, amely finanszírozza a fejlődést.

Közben az állam részben fenntart ösztönzőket: a források szerint az első sikeres nyelvvizsga díja visszaigényelhető. Ez azonban más típusú motiváció, mint a diploma feltétele. A visszaigénylés egyszeri pénzügyi könnyítés, míg a korábbi rendszerben a nyelvvizsga hiánya konkrétan megakaszthatta a végzést. A két ösztönző ereje nehezen mérhető össze, és a számok alapján úgy tűnik, a pénzügyi kedvezmény önmagában nem pótolja a megszűnt kötelezettséget. 

Érdekes ellenpontot jelentenek az idősebb korosztályok adatai. A források szerint az 50 év felettiek vizsgázási hajlandósága összességében kevésbé változott, mint a fiataloké. A 55–64 éveseknél például 2019-ben 403, 2024-ben 217 vizsgázó szerepel, 2025-ben pedig 385; a 65 év felettieknél 2019-ben 30, 2025-ben 14 fő. Ezek alacsony bázisú számok, ezért nagyobb kilengéseket is mutathatnak, mégis arra utalnak, hogy az idősebbeknél a nyelvvizsga inkább személyes cél, munkahelyi elvárás vagy élethelyzeti szükséglet, nem pedig egy oktatáspolitikai szabályozás által kikényszerített lépés. 

A kérdés innentől túlmutat a vizsgastatisztikán: mit jelent mindez a nyelvtudás szintjére nézve? A nyelvvizsgázók számának csökkenése önmagában nem bizonyítja, hogy kevesebben tanulnak nyelvet vagy romlik a nyelvtudás, de erős jelzés arról, hogy kevesebben választják a formális, mérhető igazolást. A munkaerőpiacon ugyanakkor sok területen továbbra is versenyelőnyt jelent a nyelvtudás, különösen a nemzetközi cégeknél, a szolgáltató központokban, az IT-szektorban vagy a turizmusban. Ha a nyelvvizsga mint standard visszaszorul, a kiválasztás és a bérezés nagyobb mértékben támaszkodhat informális felmérésre, belső tesztekre, próbamunkára – ami kevésbé átlátható, és az esélyegyenlőség szempontjából is vegyes következményekkel járhat. 

A trend folytatódhat is. Rozgonyi Zoltán 2025-re további, nagyjából 5 százalékos csökkenést valószínűsített. Ha ez bekövetkezik, az azt jelentené, hogy a nyelvvizsga a korábbi tömeges „oktatási mérföldkő” szerepéből egy szűkebb, célzottabb igazolássá alakul: azok vizsgáznak, akiknek konkrét munkahelyi, szakmai vagy külföldi továbbtanulási célja van. 

A nyelvvizsgázók számának megfeleződése tehát egyszerre oktatáspolitikai és piaci történet. A járvány idején bevezetett könnyítések, majd a diploma nyelvvizsga-feltételének megszüntetése csökkentette a kényszert, a nyelviskolák pedig alkalmazkodtak a kereslet átrendeződéséhez. A nyitott kérdés az, hogy a következő években milyen eszközök – intézményi elvárások, munkaerőpiaci ösztönzők vagy célzott támogatások – tudják fenntartani azt a társadalmi minimumot, amelyben a nyelvtudás nem kiváltság, hanem széles körben elérhető készség marad.

Forrás: HVG - eredeti cikk linkje: Felére esett vissza a nyelvvizsgázók száma Magyarországon