Európa stratégiai válaszút előtt: ideje komolyan venni az amerikai figyelmeztetéseket

Washington prioritást vált – Európának is alkalmazkodnia kell

Az amerikai külpolitika fókuszának eltolódása nem egyik napról a másikra történt, de mostanra vált kézzelfoghatóvá. A Fehér Ház és a Pentagon is világossá tette: a következő évtized nagy stratégiai kihívása Kína felemelkedése, és az ehhez kapcsolódó geopolitikai verseny. Ez a folyamat szükségszerűen csökkenti az európai térségben meglévő amerikai mozgásteret és elköteleződést. Európa sokáig természetesnek vette, hogy Washington fedezi a katonai kiadások nagy részét, miközben a tagállamok többsége jóval a vállalt védelmi költségvetési arány alatt teljesített.

A helyzet mára megváltozott: az Egyesült Államok türelme fogy, és az európai országok felé egyre határozottabb üzenet érkezik, miszerint a védelmi önállóság már nem opció, hanem kényszer. A kontinens azonban még mindig nehezen lép túl a belső megosztottságain, legyen szó a stratégiai tervezésről, a fegyverkezési projektekről vagy arról, hogy milyen mértékben kellene egységesíteni az európai haderőfejlesztést.

Az amerikai fél szemében mindez lassúságként és tétovaságként jelenik meg, ami gyengíti a transzatlanti együttműködést. A tengerentúlon egyre inkább az a nézet terjed, hogy Európa akkor sem lépne elég gyorsan, ha az amerikai támogatás drasztikusan csökkenne. Ez a bizalmi válság hosszú távon az egész NATO stabilitását alááshatja.

Stratégiai ébredés vagy újabb halogatás?

Az európai döntéshozók jól érzékelik a változó geopolitikai környezetet, de a válaszaik között ritkán található valódi áttörés. Bár egyre több ország növeli védelmi kiadásait, és időről időre felmerül a közös európai haderő ötlete is, ezek a kezdeményezések sokszor csak politikai szimbólumok maradnak. Az ipari együttműködés hiánya, a párhuzamos fejlesztések és a hosszadalmas bürokratikus folyamatok akadályozzák a gyors előrelépést.

Egyes elemzők szerint Európa alapvető problémája, hogy hosszú évtizedeken át a „stratégiai bőség” állapotában élt: biztos volt benne, hogy az Egyesült Államok úgyis megvédi, ha baj van. Most azonban kiderült, hogy erre a reflexre már nem lehet építeni. Washington üzenete nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés: a transzatlanti partnerség fenntartásához Európának is hozzá kell tennie a maga részét.

Ha Európa nem lép időben, a globális geopolitikai súlya tovább csökkenhet. A kontinens már most is nehezen tudja befolyásolni a világpolitikai folyamatokat, és az amerikai háttértámogatás fokozatos eróziója ezt a helyzetet még sérülékenyebbé teheti. A szakértők szerint ezért nem egyszerűen védelmi kérdésről van szó, hanem arról is, hogy Európa képes lesz-e önálló stratégiai aktorként működni a XXI. század változó világában.

A következő évek meghatározóak lesznek: vagy sikerül kialakítani egy koherens európai biztonságpolitikát, vagy a kontinens tovább sodródik a nagyhatalmi verseny hullámai között, önálló mozgástér nélkül. Az amerikai üzenet egyértelmű: Európának végre meg kell hallania, mire figyelmezteti a szövetségese.

Forrás: Carnegie Endowment – Europe Needs to Hear What America is Saying