Eltűnt a Szent Imre kórház intenzív részlegéről egy 78 éves férfi, később holtan találták a kórház területén

Tragikus kimenetelű eltűnés rázta meg az újbudai Szent Imre kórházat: egy 78 éves férfi a neurológiai osztály intenzív részlegéről tűnt el a hajnali órákban, majd később a kórház területén holtan találták meg. A rendelkezésre álló információk szerint a férfi éjfél és hajnali négy óra között hagyhatta el az osztályt, a család pedig hétfő reggel a közösségi médiában kért segítséget a megtalálásához. 

A hozzátartozók beszámolója alapján a kórház hajnalban értesítette őket arról, hogy a beteg eltűnt. A keresés nyilvános szakasza ezt követően indult: a család posztokban, megosztásokkal próbált minél több emberhez eljutni, bízva abban, hogy valaki látta a férfit a kórház környékén vagy a városban. A nap második felében azonban már nem a remélt hírt kapták: közlésük szerint a kórház arról tájékoztatta őket, hogy a férfi holttestét a kórház területén találták meg. 

A család által ismertetett részletek szerint a férfi egy úgynevezett angol aknába esett. Az angolakna – épületek mellett, jellemzően pinceablakok vagy szellőzőnyílások körül kialakított, süllyesztett udvarrész – balesetveszélyes lehet, ha nincs megfelelően elzárva vagy ha valaki rossz látási viszonyok között, zavart állapotban kerül a közelébe. A hozzátartozók számára a legfájóbb kérdés ugyanakkor nemcsak a baleset ténye, hanem az odáig vezető út: miként fordulhatott elő, hogy egy intenzív részlegen kezelt beteg észrevétlenül elhagyja az osztályt. 

A férfi fia a nyilvánosságban arról beszélt, hogy vasárnap még rendben lévőnek látták az édesapja állapotát, és értetlenül állnak az események előtt. A család szerint különösen nehezen magyarázható, hogyan juthatott ki a neurológiai intenzívről úgy, hogy közben senki nem állította meg, illetve miért nem sikerült időben megtalálni a kórház területén. Megfogalmazásuk szerint a kórház is „érzi a felelősségét”, ugyanakkor a konkrét felelősségi kérdések tisztázása – a jelenlegi információk alapján – még a vizsgálatok tárgya. 

A kórházban vizsgálat indult a halál okának és a körülményeknek a tisztázására. Ez a gyakorlatban több szálon futhat: egyrészt orvosszakmai kérdés, hogy a beteg állapota, gyógyszerezése, esetleges zavartsága vagy tájékozódási nehézsége hozzájárulhatott-e ahhoz, hogy elindult; másrészt intézményi-betegbiztonsági kérdés, hogy milyen beléptetési, felügyeleti és riasztási protokollok működtek az adott időszakban, és azok mennyire voltak alkalmasak egy hasonló helyzet megelőzésére. 

Az ügy túlmutat egyetlen intézményen: a betegbiztonság az egész egészségügyi rendszer egyik legérzékenyebb pontja, különösen ott, ahol egyszerre kell magas szakmai terhelés mellett folyamatos felügyeletet biztosítani. Az intenzív részlegek elvileg fokozott kontrollt jelentenek, de a valóságban a személyzet leterheltsége, az éjszakai műszakok sajátosságai, az épület adottságai és a betegek állapotából fakadó kockázatok együtt olyan helyzeteket teremthetnek, amelyekben egy-egy láncszem hibája súlyos következményekhez vezet.

A mostani esetben a nyilvánosság számára egyelőre kevés a biztos kapaszkodó: nem ismert, hogy a férfi milyen állapotban volt az eltűnés idején, volt-e nála bármilyen segédeszköz, illetve pontosan merre haladt a kórházon belül és kívül. Az sem tisztázott, hogy az angolakna környezete milyen módon volt biztosítva, és hogy a terület ellenőrzése a keresés során mikor és milyen módszerrel történt meg. Ezek a részletek döntőek lehetnek annak megértéséhez, hogy balesetről, mulasztásról, vagy több tényező szerencsétlen egybeeséséről van-e szó. 

A család megszólalása ugyanakkor rámutat egy másik, gyakran háttérbe szoruló dimenzióra is: a hozzátartozók kiszolgáltatottságára. Amikor egy beteg eltűnik egy kórházból, a család egyszerre kerül információhiányos helyzetbe és érzelmi sokkba, miközben az intézmény belső eljárásrendje, a rendőrségi protokollok és az adatvédelmi szabályok is meghatározzák, milyen gyorsan és milyen részletességgel kaphatnak tájékoztatást. A közösségi média ilyenkor sokszor a kétségbeesés eszköze: gyors, széles elérésű, de egyben azt is jelzi, hogy a hozzátartozók a hivatalos csatornák mellett a nyilvánosság erejében bíznak. 

A vizsgálatok eredményei dönthetik el, milyen tanulságok vonhatók le. Ha a protokollok betartása mellett is megtörténhetett az eltűnés, az a kórházi infrastruktúra és a betegutak újragondolását teheti szükségessé. Ha viszont hiányosságok derülnek ki – például felügyeleti, zárási, riasztási vagy területbiztosítási problémák –, az már konkrét intézkedéseket, felelősségi döntéseket és akár rendszerszintű változtatásokat is maga után vonhat. 

A Szent Imre kórházban történt haláleset így egyszerre személyes tragédia és közérdekű kérdés: hogyan lehet a legkiszolgáltatottabb állapotban lévő betegeket úgy védeni, hogy közben a kórházak mindennapi működése – a humánerőforrás-korlátok és az épületek adottságai mellett – is fenntartható maradjon. A család választ vár arra, mi történt az éjszaka folyamán, a nyilvánosság pedig arra, hogy a hasonló esetek megelőzésére milyen garanciák erősíthetők meg. A következő hetekben a vizsgálat megállapításai adhatnak pontosabb képet arról, mi vezetett a 78 éves férfi halálához a kórház területén.

Forrás: Budapest és Környéke– eredeti cikk linkje: Rejtélyes haláleset a Szent Imre kórházban: az intenzívről sétált ki a 78 éves férfi hajnalban, megszólalt a gyászoló család