Ellátási láncok és geopolitika – újratervezett üzleti kapcsolatok Európában
A globalizáció határai – amikor a biztonság drágább lesz, mint a hatékonyság
Az Economist elemzése szerint a korábbi, költségalapú globális modell helyét fokozatosan a „biztonságra épülő” gazdasági logika veszi át. A cégek már nemcsak az olcsó munkaerőt keresik, hanem a stabil politikai környezetet, a kiszámítható jogrendszert és az energiaellátás biztonságát. Az elmúlt három évben az európai vállalatok harmada hozott döntést arról, hogy áthelyezi beszállítói lánca egy részét Európán belülre – ez a „nearshoring” új korszaka. A trend különösen erős Németországban, Franciaországban és a V4-országokban, ahol a logisztikai és energetikai infrastruktúra gyorsan fejlődik.
Magyarország a „köztes zóna” előnyében
A közép-európai térség, így Magyarország is, a globális átrendeződés egyik nyertese lehet. A Portfolio szerint a magyar ipari parkok iránti kereslet 2025 első felében 30 százalékkal nőtt, elsősorban autóipari és elektronikai beszállítók miatt. A magyar gazdaság földrajzi elhelyezkedése, logisztikai elérhetősége és az EU-tagság nyújtotta jogbiztonság ideálissá teszi az országot az áthelyezett gyártási kapacitások fogadására. A BYD és a CATL beruházásai is ennek a folyamatnak a részei – nemcsak ipari, hanem geopolitikai döntések. A vállalatok egyre inkább úgy terveznek, hogy a termelés maradjon Európában, de az értéklánc rövidebb legyen, kevesebb külső kockázattal. Ebben Magyarország tranzitországból stratégiai központtá válhat.
Új biztonsági prioritások a gazdaságban
A „just-in-time” korszak véget ért. Az ellátási láncok tervezése ma már a „just-in-case” elvre épül: legyen tartalék, legyen alternatíva, legyen B-terv. A pandémia és az orosz gázválság után a cégek megtanulták, hogy a túlzott hatékonyság sebezhetőséget szül. Európa ezért újraiparosításba kezdett. Az Európai Bizottság „Net-Zero Industry Act” és a „Critical Raw Materials Act” programjai a kontinens stratégiai önellátását szolgálják – különösen az akkumulátor-, chip- és energiatechnológiai szektorban. Az új gazdasági kifejezés: „friend-shoring” – azaz termelni ott, ahol a politika és az értékrend hasonló. Ez a logika lassan újraírja a világkereskedelmet, és a kontinens szövetségi hálóit is.
Kína, USA és az európai útkeresés
Az európai vállalatok ma két gazdasági pólus között lavíroznak: az amerikai piac biztonságos, de szigorúan szabályozott, a kínai piac hatalmas, de kockázatos. Az EU-nak ezért egyre inkább önálló ellátási ökoszisztémát kell kiépítenie. A Politico szerint az elmúlt egy évben 28 milliárd eurónyi uniós támogatás ment olyan iparágakba, amelyek célja az importfüggőség csökkentése. Az energiában, chipekben és gyógyszeriparban Európa most először próbálja leválasztani magát a keleti beszállítói dominanciáról. A kérdés nem az, hogy lehetséges-e a teljes függetlenség, hanem hogy mennyi biztonságot ér meg a drágább, de önálló ellátási lánc.
A vállalatok új felelőssége – geopolitika a mérlegen
A beszállítói lánc ma már nemcsak gazdasági döntés, hanem politikai állásfoglalás is. A cégeknek tudniuk kell, honnan származnak az alapanyagaik, ki áll a partnerek mögött, és milyen kockázatokat hordoz a működésük. A PwC szerint a vállalatok 62 százaléka ma már geopolitikai kockázatokat is beépít a kockázatelemzési rendszerébe. A döntéshozók egyre gyakrabban konzultálnak nemcsak pénzügyi, hanem külpolitikai elemzőkkel is. A globális gazdaságban ma már nem elég hatékonynak lenni – biztonságosnak is kell lenni.
Európa új gazdasági térképe
A kontinens most egy lassú, de történelmi fordulópont közepén áll. A globalizáció nem szűnik meg, de átalakul: a jövő gazdasága nem határtalan, hanem felelősen korlátozott. A vállalatok már nem a világ minden tájáról szereznek be, hanem a „megbízható zónákból”. Magyarország ebben a térképben fontos szereplő lehet – ha megőrzi stabilitását, és okosan használja ki a földrajzi és politikai pozícióját. A következő évtized kérdése nem az, ki termel olcsóbban, hanem az, ki épít biztonságosabban. És ez az új játékszabály az egész gazdasági világrendet átírja.