Életmentés egy budapesti villamoson: utasok kezdtek újraélesztésbe egy idős nőnél

Egy hétköznapi budapesti villamosút néhány pillanat alatt élet-halál helyzetté vált, amikor egy körülbelül 75 éves nő hirtelen rosszul lett, majd eszméletét vesztette. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) közösségi oldalán közzétett beszámoló szerint a nő a rosszullétet követően már nem lélegzett, vagyis olyan állapotba került, amikor a segítségnyújtás gyorsasága döntően befolyásolja a túlélési esélyeket. 

A történet kulcsa ezúttal nem egy rendkívüli körülmény, hanem éppen az, hogy több utas „átlagos” helyzetben is tudta, mi a teendő. A beszámoló szerint az utasok azonnal értesítették a járművezetőt, mentőt hívtak, és a mentésirányító telefonos instrukciói alapján megkezdték az újraélesztést. A helyszínen félautomata defibrillátort is használtak, ami a hirtelen szívmegállás ellátásának egyik legfontosabb eszköze: a készülék elemzi a szívritmust, és szükség esetén áramütést javasol, miközben lépésről lépésre irányítja a segélynyújtót. 

Az OMSZ közlése szerint az esetkocsi rövid időn belül a helyszínre érkezett, a mentők átvették az ellátást, és a nő keringése visszatért. Ezt követően stabil állapotban kórházba szállították. A mentőszolgálat a posztban az utasok lélekjelenlétét és gyors reagálását emelte ki, ami a laikus elsősegélynyújtás egyik legfontosabb üzenetét erősíti: a mentők kiérkezéséig eltelt percekben sokszor a környezetben lévők cselekvése a döntő. 

A tömegközlekedés sajátos terep az ilyen vészhelyzetekhez. Egy villamoson vagy buszon egyszerre van jelen a zsúfoltság, a mozgó járműből adódó nehezített környezet, és az a tény, hogy a segítségnyújtás „nyilvános” helyzetben történik. Mégis, éppen a sok utas miatt nagyobb az esély arra, hogy akad valaki, aki felismeri a bajt, képes higgadtan mentőt hívni, vagy akár az újraélesztés alaplépéseit is ismeri. A mostani eset leírása alapján több láncszem is a helyére került: a rosszullét felismerése, a járművezető értesítése, a segélyhívás, a mentésirányítóval való együttműködés, az újraélesztés megkezdése és a defibrillátor használata.

Az OMSZ kommunikációjában visszatérő elem, hogy a mentésirányítók szerepe sokszor alulértékelt: a segélyhívás nem pusztán „riasztás”, hanem egyben szakmai irányítás is. A telefonon keresztül adott utasítások segíthetnek abban, hogy a laikusok ne bénuljanak le, és a lehető leggyorsabban a megfelelő lépéseket tegyék meg. Különösen igaz ez olyan helyzetekben, amikor valaki nem lélegzik: ilyenkor a mellkaskompressziók mielőbbi megkezdése, illetve a defibrillátor alkalmazása jelentősen növelheti a túlélés esélyét. 

A történet egy másik tanulsága a félautomata defibrillátorok (AED) elérhetőségének kérdése. Magyarországon az elmúlt években egyre több helyen jelentek meg ilyen készülékek – közintézményekben, sportlétesítményekben, bevásárlóközpontokban –, de a mindennapi útvonalakon, közlekedési csomópontokban és járműveken való jelenlétük még nem egységes. A mostani esetben az AED használata a beszámoló szerint megtörtént, ami arra utal, hogy a közelben rendelkezésre állt készülék, és akadt olyan segítő, aki nem riadt vissza az alkalmazásától. Ez a két feltétel – hozzáférés és bátorság – együtt adja a rendszer valódi hatékonyságát. 

Miközben a közbeszédben gyakran a nagy rendszerek (egészségügy, mentőellátás, infrastruktúra) teljesítménye kerül fókuszba, az ilyen történetek emlékeztetnek arra, hogy a „túlélési lánc” első eleme a helyszínen lévő ember. A mentők gyors kiérkezése kulcsfontosságú, de a hirtelen keringésleállásnál minden perc számít: a szakirodalmi összefüggések szerint az idő előrehaladtával meredeken csökken a túlélés esélye, ha nem indul meg azonnal az újraélesztés. A villamoson történtek alapján az utasok nem vártak tétlenül, hanem cselekedtek – és ez végül kórházig juttatta a beteget. 

Az OMSZ beszámolója nem tér ki arra, pontosan mi okozta a rosszullétet, és arra sem, hogy a nő milyen hosszú távú kilátásokkal került kórházba. A közlés fókusza érthetően a helyszíni életmentésen van: azon a néhány percen, amikor a laikus segítségnyújtás és a mentésirányítás együttműködése áthidalja a mentők megérkezéséig tartó időt. 

A budapesti villamoson történt eset így egyszerre személyes és közösségi történet. Személyes, mert egy idős nő életéről szólt, és közösségi, mert azt mutatja: a városi mindennapokban is működhet a szolidaritás és a józan, gyors cselekvés. A mentőszolgálat posztja pedig – a konkrét eset bemutatásán túl – finoman azt az üzenetet is közvetíti, hogy az elsősegélynyújtás alapismeretei nem „különleges” tudás, hanem olyan készség, amely bármelyik megállóban, bármelyik járaton, bármelyik napon életet menthet.

Forrás: Nyugati Fény - eredeti cikk linkje: Idős nőt élesztettek újra az utasok a villamoson