Beszakadt az Ipoly jege két gyerek alatt Szobnál: járókelő mentette ki őket, a hatóságok ismét óvatosságra intenek

Vasárnap délután Szob közelében két gyerek alatt beszakadt az Ipoly jege, a kiskorúakat végül egy arra sétáló helyi lakos mentette ki a jeges vízből. A történtek ismét ráirányítják a figyelmet arra, hogy a téli időszakban a befagyott vizek – különösen a folyók – nemcsak látványra, hanem fizikailag is megtévesztők: a jég teherbírása helyenként drasztikusan eltérhet, és a látszólag összefüggő felszín sem jelent valódi biztonságot. 

A rendelkezésre álló beszámolók szerint a riasztás január 18-án 16:05-kor érkezett a Nagymarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesülethez. A baleset helyszíne Szob térsége volt, az Ipoly jegén tartózkodó két gyerek alatt pedig váratlanul beszakadt a jég. A kiskorúak segítségért kiabáltak; ezt hallotta meg egy közelben sétáló helyi lakos, aki azonnal a part felől közelítve a vízbe szakadt gyerekeket a jég felszínére húzta. Ezt követően értesítette a segélyhívót, így a mentés szervezett formában is folytatódhatott. 

A helyszínre mentők, rendőrök, valamint a Vámosmikola Önkormányzati Tűzoltóság és a Nagymarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület egységei vonultak ki. A tűzoltók és a társszervek a gyerekeket közösen emelték le a jégről, majd a mentőautókhoz kísérték őket. A mentők tájékoztatása alapján a kiskorúak sokkos állapotban voltak, és enyhe hipotermiát állapítottak meg náluk, ezért kórházba szállították őket további megfigyelésre és ellátásra.

A történetben egyszerre van jelen a szerencse és a rendszer működése. Szerencse, hogy a közelben volt valaki, aki meghallotta a kiáltásokat, és volt annyi lélekjelenléte, hogy azonnal cselekedjen. Ugyanakkor a mentés második fele már a hivatásos és önkéntes egységek összehangolt munkáján múlt: a jégről való biztonságos leemelés, a kihűlés kockázatának kezelése, valamint a gyors kórházi ellátás mind olyan lépések, amelyeknél a perceknek is jelentőségük van. 

A tűzoltók a beavatkozás után ismét hangsúlyozták: a befagyott folyók és tavak jege veszélyes és kiszámíthatatlan, és még a látszólag stabil jégen sem javasolják a tartózkodást. Ennek oka nem pusztán az, hogy „vékony a jég”, hanem az, hogy a jégvastagság és a teherbírás nem egyenletes. Folyókon különösen gyakori, hogy a sodrás, a vízszint-ingadozás, a befolyók, a növényzet, a hidak környezete vagy akár a meder formája miatt ugyanazon a szakaszon belül is lehetnek gyengébb pontok. Ráadásul enyhébb időszakok után a felszín visszafagyhat, miközben alul a szerkezet már meggyengült – a jég ilyenkor „tart”, amíg egyszer csak nem.

A szobi eset nem elszigetelt jelenség: a téli hónapokban rendszeresen előfordulnak jégbeszakadással járó balesetek, és a hírekben visszatérő elem, hogy a baj gyakran hétköznapi helyzetekből indul. A források más, friss példákat is említenek: Monoron a Kis-tó jegére egy quad hajtott, Soltvadkerten pedig két fiatal szakadt a jég alá a Vadkerti-tónál. Ezekben az esetekben is hatósági, illetve mentői beavatkozásra volt szükség, és a szakemberek ugyanarra a következtetésre jutottak: a jég „olvasása” laikusként rendkívül bizonytalan, a kockázat pedig aránytalanul nagy ahhoz képest, hogy milyen rövid ideig tartó élményről vagy figyelmetlenségről van szó. 

A társadalmi tanulságok közül az egyik legkézenfekvőbb a megelőzés kérdése. A gyerekek kíváncsisága és kockázatérzékelése természetes módon más, mint a felnőtteké, ezért a szülői és iskolai figyelmeztetéseknek – különösen a téli szünetek, hétvégék idején – konkrétnak és ismétlődőnek kell lenniük. A „ne menj a jégre” típusú általános tiltás sokszor kevés; érthetőbb, ha a magyarázat is elhangzik: folyón a jég nem úgy viselkedik, mint egy állóvízen, és a felszín nem árulja el, hol gyenge. 

A másik tanulság a közösségi felelősség: a szobi esetben egy járókelő gyors reakciója döntő volt. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy bárkinek kötelessége lenne kockáztatni a saját életét. A jégmentés kifejezetten veszélyes, és a szakmai ajánlások általában azt hangsúlyozzák, hogy a segélyhívás az első lépés, a mentést pedig – amennyiben lehetséges – a partról, eszközzel (kötéllel, bottal, létrával) érdemes megkísérelni, nem pedig a jégre lépve. A mostani történet szerencsés kimenetele nem változtat azon, hogy a jégre merészkedő segítő is könnyen bajba kerülhet. 

Összességében a szobi baleset egyszerre figyelmeztetés és emlékeztető: a téli táj szépsége mellett a befagyott vizek valós kockázatot jelentenek, különösen az enyhülésekkel tarkított időjárásban. A hatóságok óvatosságra intő üzenete nem adminisztratív reflex, hanem a mentési tapasztalatokból következő józan álláspont. A két gyerek kórházi ellátása és a gyors mentés most megakadályozta a nagyobb tragédiát – de a következő esetnél már nem biztos, hogy ugyanilyen kedvezően alakulnak a körülmények.

Forrás: Index – eredeti cikk linkje: Beszakadt két gyerek alatt az Ipoly jege, egy járókelő mentette meg az életüket