Árad az Ipoly: lezárták a Szent-Iványi hidat a szlovák határnál

Az elmúlt hetekben látványosan megemelkedett az Ipoly vízszintje, ami a magyar–szlovák határ térségében közlekedési korlátozásokat is maga után vont. A rendelkezésre álló információk szerint a hóolvadás következtében Nógrád megyében a hétvégétől lezárták a szlovák határig vezető 2209-es utat, és lezárták az Őrhalom (Magyarország) és Ipolyvarbó (Szlovákia) között, a határon található Szent-Iványi hidat is. 

A lezárás gyakorlati következménye, hogy a térségben a határátkelés a korlátozás idején Balassagyarmatnál lehetséges. Ez a helyieknek és az ingázóknak kerülőt jelent, a kisebb határátkelők kiesése pedig a környék forgalmi rendjét is átrendezheti: a forgalom egy része a nagyobb kapacitású átkelőkre terelődik, ami csúcsidőben torlódásokhoz, hosszabb menetidőkhöz vezethet. 

A vízszintemelkedés mértéke sem elhanyagolható. A beszámolók szerint január 25. óta átlagosan 1–1,5 métert emelkedett az Ipoly vízszintje. Bár a folyó a térségben nem tartozik a legnagyobb vízhozamú vízfolyások közé, éppen a kisebb folyók esetében fordul elő gyakran, hogy a gyors olvadás vagy a csapadékos időszakok rövid idő alatt jelentős vízszintváltozást okoznak. Ilyenkor a part menti területek telítődnek, a víz kiléphet a medréből, és a hidak, töltések, illetve az alacsonyabban fekvő útszakaszok fokozott terhelést kapnak. 

A mostani helyzet hátterében a tél végi–kora tavaszi időjárási átmenet áll: amikor a korábban felhalmozódott hó gyorsan olvad, a víz egyszerre érkezik a vízgyűjtő területekről a folyóba. Ha mindehhez csapadék is társul, az tovább növelheti a lefolyást. A térségben az Ipoly vízjárása eleve érzékeny a hirtelen utánpótlásra, ezért a hatóságok ilyenkor jellemzően óvatosan járnak el: a közlekedésbiztonság és a műtárgyak állagának védelme érdekében ideiglenes lezárásokkal, tereléssel csökkentik a kockázatot. 

A Szent-Iványi híd lezárása ebből a szempontból tipikus megelőző intézkedés. Egy határhídnál nemcsak a vízszint a kérdés, hanem az is, hogy az áradás milyen sodrást, hordalékmozgást és alámosási kockázatot okoz. A gyorsabb folyású víz uszadékot sodorhat a pilléreknek, a megemelkedett vízszint pedig csökkentheti a szabad nyílást, ami tovább növeli a műtárgy terhelését. Ilyen helyzetben a lezárás célja nem feltétlenül az, hogy már bekövetkezett károkra reagáljon, hanem hogy megelőzze a baleseteket és a szerkezet károsodását.

A 2209-es út határig vezető szakaszának lezárása szintén arra utal, hogy a víz a közlekedési infrastruktúrát közvetlenül is érintheti. Az alacsonyan fekvő útszakaszoknál a felázott talaj, a vízátfolyások, illetve a burkolat alatti rétegek átázása gyorsan rontja a járhatóságot. A közútkezelők ilyenkor általában a legkisebb kockázat elvét követik: ha a vízszint és a várható trend alapján reális a veszély, inkább időben lezárnak, mintsem utólag kelljen mentést, műszaki beavatkozást vagy helyreállítást szervezni. 

A határ menti települések számára az ilyen korlátozások túlmutatnak a közlekedésen. Az Ipoly völgye hagyományosan összekötő térség: a mindennapi életben a munkába járás, a szolgáltatások elérése, a családi kapcsolatok és a kisebb kereskedelmi forgalom is gyakran a közeli átkelőkön keresztül zajlik. Amikor egy híd kiesik, a kerülőutak nemcsak időt, hanem költséget is jelentenek, és a helyi vállalkozások forgalmát is befolyásolhatják. A Balassagyarmat felé terelt átkelés ugyan biztosít alternatívát, de nem feltétlenül ugyanazt a rugalmasságot adja, mint a közeli, kisebb átkelő. 

A mostani áradás egyben emlékeztető arra is, hogy a vízügyi és közlekedési rendszerek mennyire összefonódnak. A klíma és az időjárási szélsőségek kapcsán gyakran a nagy folyók rekordárhullámai kerülnek a figyelem középpontjába, miközben a kisebb vízfolyások gyors reakcióideje legalább ennyire kihívást jelenthet a helyi infrastruktúrának. A gyors olvadás, a rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadék, illetve a telített talajállapotok mind olyan tényezők, amelyek a következő években is gyakrabban tehetik szükségessé a hasonló, átmeneti korlátozásokat. 

A közlekedők számára a legfontosabb gyakorlati tanulság most az, hogy a határ menti útvonaltervezésnél érdemes számolni a lezárásokkal és a tereléssel, különösen akkor, ha a vízállás gyorsan változik. A helyzet alakulása jellemzően a következő napok időjárásától függ: ha az olvadás üteme mérséklődik és nem érkezik jelentős csapadék, a vízszint stabilizálódhat, majd apadás indulhat. Amennyiben viszont újabb olvadási hullám vagy eső érkezik, a magas vízszint tartósabbá válhat. 

A Szent-Iványi híd és a 2209-es út lezárása mindenesetre azt jelzi, hogy a térségben a hatóságok a biztonsági szempontokat helyezték előtérbe. A következő időszak kulcskérdése az lesz, mikor válik ismét biztonságossá a híd és az érintett útszakasz használata, és hogy a forgalom visszaterelése zökkenőmentesen megtörténhet-e. Addig is a Balassagyarmat felé vezető átkelés marad a fő alternatíva azoknak, akik a magyar–szlovák határ ezen szakaszán közlekednének.

Forrás: Agrárszektor - eredeti cikk linkje: Durva, ami a magyar folyóval történik: itt már egy hidat is le kellett zárni