Békenyomás, elhalványuló bizalom és diplomáciai játszmák: merre tart Ukrajna?

Trump ultimátuma és a háttértárgyalások

Augusztus első hetében ismét reflektorfénybe került Ukrajna helyzete: Donald Trump amerikai elnök tíznapos ultimátumot adott Vlagyimir Putyinnak, sürgetve egy átfogó tűzszünetet. A határidő vészesen közeledik, de egyelőre nincs áttörés. Steve Witkoff amerikai különmegbízott háromórás moszkvai tárgyalása bár „konstruktívnak” bizonyult, nem vezetett kézzelfogható eredményre. Az orosz fél nem zárta ki a részleges egyezséget – például energetikai infrastruktúrákra vonatkozóan –, de a teljes katonai tűzszünet továbbra is távoli célnak tűnik.

Trump ezzel párhuzamosan telefonon egyeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. A megbeszélés során az amerikai–ukrán fegyvergyártási együttműködés, illetve a NATO-partnerek bevonásának lehetősége is szóba került. Az ukrán elnök hangsúlyozta: a békének nem szimbolikus, hanem garanciákkal alátámasztott feltételeken kell alapulnia.

Egy háború, ami nem csitul – és egy elnök, aki magára marad

Miközben a diplomáciai gépezet dolgozik, a háború változatlan intenzitással zajlik. Az orosz légicsapások súlyos károkat okoztak Kijevben, iskolák és kórházak is célponttá váltak – a támadások több tucat áldozatot követeltek.

Zelenszkij szimbolikus státusza is változóban van. Míg a háború kezdetén a Nyugat hőseként tekintettek rá, mára a nemzetközi megítélése megosztóbb. Egyes európai közvélemény-kutatások szerint csökken a bizalom iránta, különösen olyan országokban, mint Görögország, Magyarország vagy Olaszország. A Carnegie Endowment egyenesen úgy fogalmazott: „Zelenszkij jelenleg a világ legmagányosabb vezetője”.

Mégis, az ukrán vezető kitart a függetlenség és a szuverenitás védelme mellett. Közben az orosz hadigépezet is mozgásban van: tíz új hadosztály felállítását jelentették be év végéig, ami további eszkalációt vetít előre.

A béke ára – és az európai elbizonytalanodás

Zelenszkijnek és támogatóinak egyre nehezebb dolga van. A nyugati politikai közösségben már nem egységes az Ukrajna-politika, és a Trump–Von der Leyen megállapodás kiszivárgott záradéka is azt sugallja: az EU-nak tűrnie kell majd az orosz befolyás átmeneti növekedését egy békéért cserébe.

A cseh elnök nyilatkozata – miszerint Ukrajna szuverenitásának „ára” az orosz megszállás ideiglenes elfogadása lehet – újabb példája annak, hogy a béke ára politikai értelemben is nő. Az ukrán tervezet – amely szerint a háború utáni időszakban NATO-védnökség alá kerülhetne az ország – egyes vélemények szerint már nem is Ukrajnáról, hanem egy geopolitikai újrarendezésről szól.

Zárszó

Ukrajna tehát egyszerre van tárgyalóasztaloknál és tűzvonalakban. Miközben Trump nyomást gyakorol, az orosz vezetés óvatos, de eltökélt. Zelenszkij próbálja megtartani nemzetközi támogatottságát, miközben a realitás az: a háborús döntések már nemcsak a frontokon, hanem a színfalak mögött, hatalmi alkukban dőlnek el. A kérdés már nem csupán az, mikor jön el a béke – hanem hogy milyen áron.